A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületének két nagyon karakteres madárfaja a holló és a rétisas. Február elején már mindkét fajnál megfigyelhető a násztevékenység.
Családján belül mindkét madárfaj igen tekintélyes méretű: a hazánkban költő sasfajok közül a rétisas a legnagyobb, míg a varjúfélék között a holló viszi a prímet. Testméretükhöz képest mindketten hatalmas csőrrel rendelkeznek, ragadozó és dögevő életmódot is folytatnak. Abban is hasonlítanak, hogy nagyon korai időpontban kezdenek fészket építeni, nászolni, tojást rakni. Legkorábban költő madárfajaink.
Február elején már rendszerint násztevékenységüket figyelhetjük meg, s az sem ritka, hogy első tojásaikat is lerakják. Mindkét fajnak messzire hangzó, jellegzetes hangja van. A marosi erdőket járva gyakran hallhatjuk a rétisasok magas hangú kiáltásait, vagy éppen a hollók rekedtes korrogását, amelyet a fákon ülve, de a levegőben is előszeretettel hallatnak. Mindkét faj fejlett kommunikációval rendelkezik és a párok sokszor ezekkel a hangadásokkal üdvözlik egymást, amint egymás mellé szállnak egy-egy fára. Területjelző funkciója is van a levegőben hallatott hangjaiknak, mert mindkét faj territóriumot tart fészke körül, ahonnan a betolakodó fajtársakat elűzi.
Ha meghalljuk a hangjukat, érdemes tehát kémlelni az égboltot, hátha megpillantjuk őket és szerencsénk van megfigyelni látványos nászrepülésüket. A hollók gyakran egymáshoz nagyon közel, egymás mozdulatait utánozva, teljes szinkronban repülnek. Leglátványosabb mozdulatuk az, amikor a pár egyik tagja a hátára fordul, és hanyatt fekve hasítja a levegőt, miközben párja fölötte, mintegy tükörképeként siklik.
A rétisasok sokszor elképesztő zuhanórepüléseket produkálnak. Kifeszített szárnnyal magasra keringenek, majd egy hirtelen mozdulattal szárnyaikat teljesen testükhöz behúzva, mint egy hatalmas kő, zuhannak alá. Mielőtt elérnék a fák lombkoronáját, egy hirtelen mozdulattal kiterjesztik szárnyaikat és lefékezik magukat, így siklanak tovább. Ezt többnyire inkább a pár egyik tagja csinálja, miközben a másik egy ágon ül. Ebben az időszakban még gyakran megfigyelhetjük őket, mivel még elég aktívak. Ha azonban a tojó már az összes tojást lerakta és elkezdődik a kotlás, akkor ő a fészken lapulva tölti idejének nagy részét. Ekkor már a hímek sem a légi bemutatóval vannak elfoglalva, hanem inkább serényen vadásznak.
