December közepén 325 darut számoltunk a kardoskúti Fehér-tónál. Az utóbbi években rendszeresen vannak áttelelő példányok a területen.
A darvak telelőhelyei egyre inkább észak felé tolódnak. Míg korábban egészen mélyen lehúzódtak Afrikába (akár Szudánig is), addig ma már többségük a Földközi-tenger melletti mediterrán vidékeken, Dél-Európában tölti a hideg évszakot.
Magyarországon három jelentősebb pihenőhelyük van a darvaknak: a Hortobágy, a kardoskúti Fehér-tó és a szegedi Fehér-tó. A Dél-Alfölddel határos Észak-Vajdaságban már egy stabilizálódó áttelelés figyelhető meg, ott az utóbbi években tízezres nagyságrendben is telelnek. Napközben azonban akár 50-80 km-es távolságra is elrepülhetnek táplálkozni, ezt bizonyítják a jeladós példányok adatai is.
Az, hogy egy adott évben mennyi madár telel a kardoskúti Fehér-tó térségében, elsősorban az időjárástól függ. A darvak jól bírják a zord, hideg körülményeket, mivel északi fészkelőhelyeiken sokszor még a költési időszakban is előfordulnak gyenge fagyok. Egy kisebb lehűlés, vagy egy vékony hóréteg tehát még nem ösztönzi őket arra, hogy elhagyják a kardoskúti térséget. Gondot az okoz számukra, ha olyan kemény a fagy, illetve olyan vastag a hóréteg, hogy már nem tudják a talajból előkotorni a táplálékul szolgáló gerincteleneket, illetve a kukoricatarlókon az elszórt magvakat. A befagyott vízfelületeken sem inni, sem biztonságosan éjszakázni nem tudnak, így ilyenkor néhány nap után délebbre húzódnak.
A kardoskúti Fehér-tavon szinte minden évben vannak áttelelő darvak, több százas, esetenként több ezres nagyságrendben is. Számuk a tél folyamán az időjárás függvényében változik. Idén az őszi vonulás csúcsidőszakában 30 ezer daru volt Kardoskúton, majd számuk több héten át 15 ezres nagyságrenden stabilizálódott, aztán rohamosan csökkent.
