Ezen a télen a szokásosnál jóval hosszabb ideig és sokkal nagyobb számban időztek a darvak a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő kardoskúti Fehér-tó térségében. Ennek következtében a tó környéki gyepeken is egyre nagyobb foltokban láthattunk úgynevezett daruszántásokat.
A darvak köztudottan szívesen szedegetik a magokat a kukoricatarlókon. A növényi táplálék mellett a talajban megbúvó férgek, lárvák is étlapjukra kerülnek. Erős csőrükkel mélyen a talajba tudnak fúrni foltokban felvágva, felfordítva a gyepeket. Így alakulnak ki az úgynevezett daruszántások.
Az idei őszi-téli szezonban november végétől egészen január végéig először néhány ezres, később pedig már 15 ezres egyedszámban voltak jelen a térségben a darvak. A hosszú ideig itt tartózkodó sok madár a kukoricatarlókról hamar felszedegette a magvakat, s egyre gyakrabban folyamodtak a gyepek felforgatásához, gerinctelen állatok után kutatva. Így történhetett, hogy idén a szokásosnál jóval nagyobb daruszántások tarkítják a Fehér-tó környékét. Főként a tó északi oldalán láthatóak a néhány négyzetméteres, de esetenként akár több tíz négyzetméteres, összefüggő, felforgatott gyepterületek. A tó déli oldalán, a barackosi területrészen, valamint a távolabb fekvő Tatársáncon is vannak kisebb daruszántások.
Azzal, hogy a darvak így felforgatják a gyepeket, néhány hetes itt tartózkodásuk alatt hosszabb időre kiható, jelentős mértékű változásokat idéznek elő a gyepi ökoszisztémákban. A daruszántásokon ugyanis jóval kisebb a növényborítás, így ezek a nyitott foltok kedveznek a kétszikű fajok megtelepedésének. E rovarbeporzású növények jelenléte is nagyobb mennyiségben tapasztalható, ami fontos táplálékforrás a beporzó közösségek számára. Például a ködvirág az, amely az elsők között megjelenik ezeken a részeken.
