Már betakarítottuk azokat a gyógy- és fűszernövényeket, amelyeket a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontjának „Illatvarázs” kertjében termesztettünk.
Sorozatunkban az ottani növények közül most a kerti izsópot és a borsikafüvet mutatjuk be. Mindkettő az ajakosok családjába tartozik, ráadásul hasonlítanak is egymásra, ezért sokan összekeverik őket.
Kerti izsóp
A kerti izsóp elsősorban a Földközi-tenger vidékén honos. Vadon termő és termesztett változatai egyaránt vannak. Napjainkban eléggé elfeledetté vált, pedig már az ókorban is ismerték fűszer- és gyógynövényként. Magyarországra a bencés szerzetesek hozták be a X. században.
Ez a növény akár 50-80 cm-re is megnő, kedveli a szárazabb éghajlatot, a sok napfényt. Virága lehet kék, lilás, fehér vagy rózsaszín, attól függően, hogy az adott talaj milyen ásványi sókat tartalmaz. Virágzási ideje hosszú, júniustól augusztusig tart. Levele kellemesen csípős ízű, hasonlít a mentához, de attól erőteljesebb, aromásabb. Virágját a méhek nagyon szeretik.
Fűszerként virágzó hajtásai használhatók, frissen és szárított formában is. Sokféle hatóanyagot tartalmaz (almasav, cserzőanyagok, flavonoidok), ezért sokféle betegség gyógyítására alkalmazható. Gátolja például a herpeszt okozó vírus szaporodását, csillapítja a köhögést. Szép eredményeket érhetünk el vele gyomorbetegségeknél, bélhurutnál, bronchitisnél és köszvénynél. Sebek kezelésére és fogfájás csillapítására szintén kiválóan alkalmas.
A kozmetikai iparban is használják, például habfürdők illatosítására. A gasztronómiában burgonyás, káposztás ételek, húsok, főként báránysültek ízesítésére használhatjuk.
Borsikafű
Míg a kerti izsópot elsősorban gyógynövényként ismerjük, addig a borsikafű inkább fűszernövényként használható. A népnyelvben borsfűnek, borsikafűnek, csombornak, csombordnak és bécsi rozmaringnak is nevezik. Már a XVI. században is említést tettek róla a füveskönyvek.
A borsikafű az erdélyi konyha egyik legelterjedtebb fűszere. Íze hasonlít a fekete borsra, de kevésbé csípős, ezért a diétás ételek készítéséhez is előszeretettel használják. Friss és szárított formában egyaránt felhasználható. Maga a növény 20-50 cm magasra nő meg, s jól tűri a szárazságot.
Magját március végén, április elején vethetjük el. A borsikafű a vegetációs időszakban többször vágható, mindig sikeresen megújul. Különféle illóolajokat, keserűanyagokat tartalmaz, ezért kíméli a gyomrot. Saláták, káposztás, burgonyás ételek, kolbászok, mártások, sőt még ecetes uborka készítéséhez is felhasználható. Babos ételekhez szintén célszerű borsikafüvet tenni, mert csökkenti a felfúvódást. Vigyázni kell azonban arra, hogy sokat ne használjunk belőle, mert keserűvé teheti az ételt. Figyeljünk oda arra is, hogy a borsikafüvet csak a főzés végén tegyük az ételbe. Amellett, hogy az érzékeny gyomrúak esetében kiválóan használható a fekete bors pótlására, emésztést segítő és bélféreg-irtó hatása is van.
