Nem mindennapi élményben volt részük azoknak a természetbarátoknak, akik eljöttek szeptember 14-én a Kis-Sárrétre, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság túrájára. Vendégeink olyan intenzív szarvasbőgést hallhattak, amilyenre ritkán adódik alkalom.
A hosszú, forró, nyári időszakot egy kiadós esőzés zárta le, még a túra napján délelőtt is folyamatosan esett. Emiatt sajnos több jelentkező is távol maradt, pedig a kirándulás kezdetére elállt az eső és bár sötét fellegek jöttek-mentek a terület fölött, de további eső nem esett. Nagy reményekkel vágtunk tehát neki az útnak a Simotai-legelőn keresztül. Egy költőládákkal ellátott kis erdőfoltnál megálltunk és beszélgettünk a Kis-Sárrét élőhelyeinek fajgazdagságáról, s közben latolgattuk a várható szarvasbőgési kilátásokat is.
Egy kiszáradt mocsárrészen, kis fahidakon keresztül értünk föl a Kissziki-tó partjára, ahol örömünkre rögtön megszólalt egy szarvasbika benn a nádasban, tőlünk jó 200-250 méterre. Folytattuk utunkat a tervezett nyomvonalon és a hangulatos út során nyári lúd csapatok húztak át fölöttünk, sztyeppi sirályok népes csapatai érkeztek a tóra éjszakázni. A sötét fellegekkel a háttérben nagyon látványos volt a fehér madarak serege.
Az út szélén lévő bokrosokban, cserjésekben vonuló poszáták csettegése kísért bennünket és egy szép kanalasgém csapatot is megcsodálhattunk. Az ún. Sziki-tanyához érve szürke gémek röppentek fel a tápláló csatorna vizéről és nagy örömünkre tisztes távolságból ugyan, de megfigyelhettünk egy szarvas csapatot, ahogyan az előttünk elnyúló gáton átvágott. Egy tehén, egy borjú, egy ünő és nyomukban egy tekintélyes agancsot viselő bika tűnt fel.
Ahogy a feltámadt szél csendesedni kezdett, megszólalt egy szarvasbika, szinte közvetlen közelünkben bömbölt bele az estébe. Több irányból válaszoltak rá közelről és távolabbról, így hamarosan négy-öt bika hangjában gyönyörködhettünk. A szarvas közelségét jól mutatja, hogy egyik vendégünk telefonjával a hangot is rögzíteni tudta. Egészen sötétedésig sétáltunk a szarvasok közelében, igyekeztünk, hogy ne zavarjuk, ne ijesszük meg őket. Így a túra hátralévő részén – ami a legelőn keresztül vezetett -, végigkísért bennünket a szeptemberi szarvasbőgés. A szerény létszám ellenére, aki nem ijedt meg az esőtől, annak igen kellemes élményben volt része, hiszen hosszú évek óta vezetünk hasonló túrákat, de ilyen intenzív bőgést eddig nem tapasztaltunk.
