Néhány, a Körös-Maros Nemzeti Park területén költő madárfaj igazán különleges fészkelőhelyet választ. A jégmadarak, a parti fecskék és a gyurgyalagok egyaránt szívesen költenek a Maros meredek partfalaiba vájt üregekben.
A Maros egy igazán nagy energiával áramló folyó, amely még gátak közé szorítva is folyamatosan alakítja medrét. Az erősen áramló víz amellett, hogy nagyon változó méretű és alakú zátonyokat, szigeteket épít, képes jelentősen rombolni a partot is. Főleg a kanyarulatok külső ívén figyelhető ez meg. Ha az erős szél jelentős hullámzást okoz, akkor akár több köbméternyi talaj is képes egyszerre beleszakadni a folyóba. Így sokszor egészen hosszan, függőleges, akár 4-5 méter magas, szakadt partfalak keletkeznek.
Van néhány olyan madárfaj, amelyek számára ezek a partfalak nyújtanak ideális fészkelőhelyet. A partfalak a ragadozóktól nagyon jól védett helyszínek: lentről a víz miatt, fentről pedig a meredek szakadék okán megközelíthetetlenek. Ezekbe a függőleges partfalakba vájják akár másfél-két méter hosszú költőüregeiket a színpompás gyurgyalagok, parti fecskék, és jégmadarak. A gyurgyalagok és a parti fecskék inkább a teljesen nyílt partfalakat kedvelik, míg a jégmadarak számára azok a szakaszok az ideálisak, ahol a vízparti fák gyökerei, illetve a lelógó lombos ágak egy kis szövevényes takarást nyújtanak.
A jégmadarak abban is különböznek, hogy egy-egy pár magányosan költ és a territóriumukból, fészkük közeléből igyekeznek el is űzni fajtársaikat. A parti fecskék és a gyurgyalagok viszont telepekben költenek, akár több tucat pár is egy helyszínen.
Ezen madarak és költőhelyeik megfigyelésére a legjobb lehetőség magáról a vízről adódik. Nyári időszakban egyébként is kiváló vízitúrázási helyszínül szolgál a Maros.
