A téli időszakban a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is találkozhatunk kékes rétihéjákkal. Az Eurázsiában és Nyugat-Európa északi területein költő madarak első példányai már szeptemberben megérkeznek és csak március végén, április elején indulnak vissza.
Cserebökényben a kékes rétihéják rendszerint a hamvas rétihéják elvonulását követően, októbertől jelennek meg és egészen áprilisig megfigyelhetők. Az itt telelők számát a fő táplálékul szolgáló mezei pocok állományának nagysága határozza meg. Mezei pocok gradációs években a Cserebökényi puszták Madárvédelmi Területen több mint 100, táplálékhiányos években csupán 10-20 kékes rétihéja figyelhető meg.
Napközben a rétihéjákra jellemző módon, közvetlenül a talaj felett repülve pásztázzák a terepet. Sokat ülnek a földön, magasabb fűben nem is láthatók, így felmérésükre a legjobb módszer az éjszakázóhelyeken történő számlálás. Az alkonyati időszakban egy magasabb növényzetű, zsombékos, sásos, ecsetpázsitos, nádfoltokkal tarkított területen kezdenek gyülekezni. Előbb néhány példány pásztázza a terepet, majd mielőtt teljes sötétségbe borulna a táj, egyre több kékes rétihéja érkezik, tojók és hímek vegyesen. Egyesek egyből leszállnak, mások a többivel forgolódnak, végül mindenki megtalálja a helyét, de néhány későn érkezőt ezt követően is észlelhetünk a sötétben. Így laza csapatban, egymástól néhány méterre, a ragadozóktól nagyobb biztonságban éjszakáznak a kékes rétihéják. Több kilométerről érkeznek a pihenőhelyre, előfordul, hogy napközben csak néhány rétihéjával találkozunk, majd este az éjszakázóhelyre egészen sok madár érkezik. Így történt ez 2024 novemberében is, amikor 14 madarat mértünk fel, pedig előtte, a nappali órákban csak egy-két rétihéjával találkoztunk.
Decembertől Cserebökényben erősödött a mezei pocok állománya, a havi szinkronfelméréskor már 37 kékes rétihéját számoltunk az éjszakázóhelyen. Idén január második hetében egy-egy pontról 8-9 rétihéját is megfigyeltünk. Az ismert gyülekezőhelyen 30 kékes rétihéját mértünk fel.
A Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén a kékes rétihéják egyik tradicionális éjszakázóhelye a Lófogó-ér. Egyes években akár tíznél több példány is éjszakázik itt, de idén eddig csak négy madarat láttunk rendszeresen. Ugyanazokat a helyeket keresik fel, napközben pedig egyesével lehet velük találkozni. Táplálkozás céljából akár 20 km-nél nagyobb távolságra is eltávolodnak, de alkonyatkor, sötétedéskor mindig ugyanarra a helyre térnek vissza.
Kardoskút térségében a tavalyi összeomlás után most ismét kezd erősödni a mezei pocok állománya, amely az alföldi térségben a kékes rétihéják legfontosabb táplálékául szolgál a téli időszakban. Éjszakázóhelyeik itt is jellemzően zsombékos, magas gyékényes, magas sásos, zsiókás területek. A leborult, lehajlott növényzetre, zsombékokra, növénytorzsákra ülve töltik az éjszakát.
