Idén a szokásosnál jóval nagyobb számban és új helyeken is megjelent a sóspusztai magyarmoha a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó térségében.
Április közepén, egy területbejárás során figyeltünk fel arra, hogy a faj a tó környéki rövidfüvű, szikes gyepeken igen nagy mennyiségben van jelen. Korábban is voltak már előfordulási adatai erről a területről, de kisebb mennyiségben és kevesebb helyszínen. Idén számos helyen ezres nagyságrendben is megtalálható. Apró termetű, mindössze 3-6 mm magas, egyszerű megjelenésű növénykéről van szó, amely 6-12 mm hosszú toknyelet növeszt.
A sóspusztai magyarmoha megjelenése nagyban függ az időjárástól. Idén a viszonylag sok téli és tavaszi csapadéknak köszönhető a fokozott jelenléte. Rövid életű, szívós mohafaj, amely kifejezetten alkalmazkodott a rövidfüvű, szikes gyepekhez és a kontinentális klímához. Már kora tavasszal, ahogy megjelenik, gyorsan elkezdi érlelni a spóráit. Április végére barnás-vörös színűvé válik, májusra pedig szinte teljesen eltűnik a növény. A nyári szárazságot már a felszín alatt, a talajban, spóra alakban vészeli át.
A fő előfordulási helyét azok az alacsony, szikes gyepek jelentik, melyeknek vannak nyíltabb, szakadozottabb részei is. Különösen kedveli a padkás, ürmös szikeseket, s megtalálhatjuk régi keréknyomokban is. Magyarországon belül a Kiskunságban és a Tiszántúl szikesein elterjedt, máshol csak szórványosan fordul elő.
A sóspusztai magyarmohát egy magyar kutató, Boros Ádám botanikus írta le először. Az első példányokat 1924-ben, a kétegyházi szikeseken gyűjtötte be. Ez a terület ma a Körös-Maros Nemzeti Park részét képezi, így a magyarmoha védelme is teljes mértékben biztosított. Más területeken azonban az élőhelye veszélyeztetett, ezért az Európai Moha Vörös Könyv is a ritka mohák között tartja számon.
