A Körös-Maros Nemzeti Park tájain számos ritka és védett állat- és növényfaj fordul elő. Köztük több olyan is van, melyek igazi kuriózumnak számítanak a Dél-Alföldön, vagy akár az egész országban.
A természetvédelmi kutatások egyik izgalmas ága a fajok vándorlásának, térhódításának nyomon követése. Azt hosszú ideje tudjuk, hogy a természetben léteznek olyan, úgynevezett ökológiai folyosók, melyek segítik az állatok egyik élőhelyről a másikra való eljutását, nagyobb távolságok leküzdését. Ilyen ökológiai folyosó szerepet tölt be a Maros, nemzeti parkunk egyik névadó folyója is.
A Maros menti ártéri területeken jobbára erdőket találunk, melyek az árvízvédelmi töltés és a folyó között húzódnak. Ezekben az erdőkben viszonylag zavartalan környezetben, rejtőzködve, és emberi települések érintése nélkül képesek akár nagytestű állatok is mozogni, olykor egészen nagy távolságokra. Így hódítja vissza például a romániai hegyi erdőkből vándorló gímszarvas a hazai Maros menti erdőket. A szarvasokat akár nagyragadozók is követhetik, de hasonlóan ennek köszönhetjük, hogy az egyébként tipikusan hegylábi területeket kedvelő békászó sas is lehúzódott a folyó mentén, és előfordul, mint költőfaj, a Maros hazai szakaszán, ami kifejezetten ritka alföldi körülmények között.
Nemcsak a folyóparti erdőkben, de magában a folyóban is képesek, a víz által szállítva vándorolni fajok, melyek, ha alkalmas körülményeket találnak, akár stabilan meg is telepednek a folyó lentebbi szakaszain. Ilyen például a Maros-ártér egyik jellegzetes, „lesodródott” faja, a bánáti szalagoscsiga, melynek példányaival szép számmal lehet találkozni egy-egy esős nap után a hullámtéri erdőket járva.
A közelmúltban, lelkes amatőr természetbúvárok megfigyeléseinek köszönhetően előkerült egy szaporodó állománya az erdélyi virágszöcskének is, ami, mint neve is mutatja, jellemzően Erdélyben előforduló rovarfaj. Legalább ekkora kuriózum volt a hasonló körülmények között meglelt kékpettyes lábatlan gyík egyetlen példánya, a klárafalvi Maros-ártérben. Ez a faj is biztosan a folyóval érkezett, és eddig egyáltalán nem volt ismert a térségből.
Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Maros mentét, mert igazi ritkaságokat is láthat a szemfüles kiránduló.
