A Körös-Maros Nemzeti Parkban élnek olyan állatfajok is, melyek meglehetősen ritkák és érzékenyek. A legritkább a magyar földikutya, de napjainkban már a szintén talajlakó ürgével is alig találkozhatunk.
A fenti két faj mellett a molnárgörény és a hörcsög jellemzi, illetve mostanra sajnos inkább már csak jellemezné a sztyeppi táj emlősközösségét. Néhány évtizeddel ezelőtt a hörcsög, az ürge, sőt a földikutya is gyakori volt, de mivel üldözték ezeket a fajokat, így állományuk drasztikusan lecsökkent.
Az ürgék csapatosan, kolóniákban élő állatok, míg a hörcsögök, földikutyák és a molnárgörények nem feltétlenül. A Körös-Maros Nemzeti Parkban csupán egyetlen helyszínen, Kétegyháza határában, egy gyepes területen maradt fenn egy állandó ürgekolónia.
Az ürgére jellemző, hogy leginkább zöld növényi részekkel táplálkozik. A száraz, forró időszak nem igazán kedvez neki, így érdekes módon viszonylag korán, nyár végén, akár augusztusban, szeptemberben is téli álomra vonulhat. Igazából ez nem téli álom, csak optimalizálja energiahasználatát, így próbál túlélni. Idén a nyár folyamán is tapasztunk már olyan időszakokat, amikor az ürgék eltömték a felszínre vezető kis lyukakat a járataikon, ezzel is jelezve, hogy megkezdték a nyugalmi szakaszt.
Ha az időjárás megváltozik, és megjelennek ismét a zöld növényi részek, akkor az ürgék újra a felszínre jönnek, táplálkoznak, energiát gyűjtenek a valós téli álomhoz. Ilyenkor megfigyelhetjük a családokat, a fiatal ürgék is a felszínen játszadoznak, így a kolónia lényegesen nagyobbnak tűnik. Mindig izgalommal várjuk a tavaszt, amikor kiderül, mennyi ürge élte túl a telet, mennyien jelennek meg azok közül, amelyek ősszel nyugalomba vonultak.
