Érdekes technikával vadásznak a vörös vércsék a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-pusztán. Nem a levegőből szemlélik a terepet, hanem a békászó sasokhoz hasonlóan, a földön futva próbálják elkapni a pockokat.
A vörös vércse hazánk egyik leggyakoribb és legismertebb ragadozó madara. Magyarországi költőállományának egy része rendszeresen áttelel. A téli időszakban a táplálékbázist szinte csak a mezei pocok jelenti számára, amely most bőségesen rendelkezésre áll a Kardoskúti-puszta rövidfüvű gyepein.
A vörös vércsék vadászati technikájára főként az jellemző, hogy egy helyben lebegnek (szitálnak), onnan kémlelik a gyepet, majd hirtelen lecsapnak áldozatukra. Máskor egy magasabb kilátóhelyről (például kútgémről) figyelik a környezetüket. Decemberben azonban több példány esetében is megfigyeltük, hogy az alkalmas helyszíneken, a földön futva, gyors lépésekkel iramodnak a könnyen észrevehető, gyakori zsákmányállatok után. Ezzel a módszerrel, ilyen körülmények között kisebb energia befektetéssel is hatékonyan tudnak élelemhez jutni ezek a kiváló vadászok.
A vörös vércséknél nem szokványos ez a viselkedés, más ragadozó madár fajoknál - például a békászó sasoknál - azonban gyakrabban előfordul.
