A csapadékhiány következtében idén a szokásosnál jóval korábban kiszáradt a Körös-Maros Nemzeti Parkban található kardoskúti Fehér-tó. A kifehéredett medret mostanra zöld szőnyegként borítja be a magyar sóballa.
A Fehér-tó rendszerint csak a nyár közepén, vagy második felében szokott kiszáradni. Idén azonban télen is alig volt csapadék, s tavasszal is csak kisebb esők jöttek, így érdemi vízborítások sehol sem alakultak ki.
A tó nyugati medrét mostanra szinte összefüggő, zöld szőnyegként borítja be a magyar sóballa. Ez az endemikus (bennszülött) növény csak a Kárpát-medencében, azon belül is elsősorban Magyarországon található meg. Főként a szikes tavakon fordul elő, a szélsőségesen sós és lúgos élőhelyhez alkalmazkodott. Pozsgás, húsos szára és vékony, tömzsi levelei elősegítik a vízraktározást és csökkentik a párolgást.
A magyar sóballák zöme május második felében jelent meg a tavon, s színük most erőteljesen zöld. Nyár végére, ősz elejére azonban vörösesbarna, később pedig fekete színűre változnak. A tófenékre lapuló hegyes bajuszpázsittal alkot növénytársulást.
A másik közeli szikes tónál, az orosházi Kis-Sóstónál magyar sóballa alig van, de más, szintén sótűrő növények szépen növekednek. Az északi mederben a hegyes bajuszpázsit, a déli mederrészben és a közeli Macelka-nádasban pedig a védett sziki ballagófű hajtásai foglalnak el egyre nagyobb területet.
