A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai területein ősszel és enyhe teleken sokfelé találkozhatunk kék galambokkal. A Kis-Sárrét a faj egyik tradicionális őszi táplálkozó- és esetenként telelőhelye is.
A kék galamb nagyon ritkán költ alföldi területeken, klasszikus élőhelyei a hegy- és dombvidéki bükkösök, ligetes tölgyesek odvas és odvasodó fái. Általában fekete harkály vájta odút foglal el, de farepedésekben, kikorhadt ágak tövében is költ.
A kék galambok párba állása már februárban megkezdődik, márciusban már tojásokat raknak. Évente három négyszer is költenek, egészen szeptember végéig előfordulnak fészekaljaik. A tojásokon mindkét szülő kotlik és a fiókák felnevelésében is mindketten részt vesznek.
A magasabb régiókban költő madarak a közelgő tél és a fogyatkozó táplálkozási lehetőségek elől az alföldi vidékekre húzódnak, ahol kisebb-nagyobb csapatokba verődve járnak a mezőgazdasági területekre, gyepekre táplálkozni. A Kis-sárréten klasszikus gyülekezőhelyei Mezőgyán és Újszalonta határában vannak, ahol a pusztai és mezőgazdasági területek közé ékelődő kisebb ligetekben, facsoportokban tartózkodnak. Ilyen helyeken több csapatban, akár több száz madár is összegyűlhet.
Idén szokatlanul korán, már augusztus derekán megjelentek az első kék galambok, bár igazi gyülekezésük általában csak szeptember közepén, végén kezdődik. Jelenleg két csapatban kb. 150-180 példány tartózkodik a területen. Elsősorban különböző magvakkal táplálkoznak, és a természetes vegetáció adta lehetőségek mellett a tarlókra is kijárnak a betakarítás után elcsorgott szemeket csipegetni. A Kis-Sárréten néhány évvel ezelőtt egy kiöregedő nemes nyarasban, fekete harkály által vájt odúban kék galambok költését is sikerült bizonyítani, ami az Alföldön ritkaságnak számít.
A Kis-Sárréten gyülekező, telelésre készülő madarak feltehetően a légvonalban közeli Bihar-hegység bükköseiben, öreg tölgyeseiben költő példányok lehetnek.
A kép illusztráció.
