A Körös-Maros Nemzeti Park területén található, fehérvíz jellegű és időszakos vízborítású szikes medrekben látványos változások zajlanak a nyár elején. A kiszáradó medrekben egy különleges iszapnövény-társulás fejlődik.
Nemzeti parkunk Kardoskúti Fehértó részterületén két ilyen természetes meder található. Az egyik a kardoskúti Fehér-tó, a másik pedig az Orosháza határában fekvő Kis-Sóstó.
A sekély vizek gyorsan felszáradnak, a párolgás útján a felszínre kerülő sziksó pedig egy erősen lúgos iszapfelszínt hoz létre és egyúttal fehérré varázsolja a medreket. Egy ilyen szélsőséges élőhelynek a nagyfokú természetessége éppen a viszonylagos fajszegénységnek köszönhető. Csak a sós körülményekhez és a gyorsan kiszáradó állapotokhoz alkalmazkodott néhány egyéves növény tud itt megélni, melyek rokonai a sós és félsós tengerpartokon, lagúnákban találhatók.
A bajuszpázsitos – sziki sóballás növénytársulás tagjai és a védett sziki ballagófű nem csak elviselik, hanem egyenesen igénylik a sós körülményeket. A szárazságot is jól tűrik, növekedésük közben gyorsan felveszik a még elérhető nedvességet, amit a testükben raktároznak.
Bár évről évre megjelennek ezek a növények, mégis minden évben egészen más a medrek látványa. Azt hogy melyik évben mely fajok mekkora mennyiségben, méretben és milyen eloszlásban fejlődnek ki, mindig az adott év vízjárása határozza meg.
Idén a Fehér-tóban a magyar sóballa és a sziki ballagófű növekszik tömegesen, a Kis-Sóstóban pedig a kevesebb hegyes bajuszpázsit mellett szinte egyeduralkodó a sziki ballagófű.
