A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva kis szerencsével akár azt is megfigyelhetjük, ahogyan egy harcias kerecsensólyom szembeszáll a nála jóval nagyobb parlagi sassal. Teszi ezt azért, mert védi a költőterületét.
Magyarországon két nagytestű sólyomfaj költ: a vándorsólyom és a kerecsensólyom. A vándorsólyom inkább a középhegységi élőhelyekhez kötődik, tehát az Alföldön, így nemzeti parkunkban is csak a kerecsensólymok vannak jelen költőfajként. Mint a sólyomfélékre általában, így rájuk is jellemző, hogy nem építenek maguknak fészket, hanem vagy más madarak fészkét foglalják el, vagy egyéb, tojásrakásra alkalmas, mesterséges költőládákat választanak költőhelyül.
A költési időszakban a párok kifejezetten territoriális viselkedést mutatnak. Költőhelyük közvetlen környezetében nem igazán tűrnek meg más konkurens ragadozómadár-fajt. Amikor a tojó a tojásokon ül még, a hím pedig rendszerint a közelében, egy magas ponton figyelhető meg, akkor látványos légi csatáknak is tanúi lehetünk. A költőhelyet megközelítő ragadozó madarakkal szemben igen hevesen lép fel a hím kerecsensólyom. Gyors, lendületes támadással, üldözéssel igyekszik tudtára adni az odatévedő ragadozó madaraknak, hogy ez az ő territóriumuk és nem tűrnek meg konkurenciát. Sokszor még a náluk jóval nagyobb testméretű ragadozómadár-fajoktól sem riadnak vissza és eredményesen lépnek fel velük szemben.
Nemrég megfigyeltük, hogy egy gallyfészekben költő pár hím példánya nagyon hevesen zavarta el a fészek közelébe odalibegő, zsákmányt kereső barna rétihéját. Az sem ritka, hogy a parlagi sasok ellen is így védekeznek. A parlagi sasok ugyan jóval nagyobb és erősebb madarak, azonban a kerecsensólymok hevessége, gyorsasága, fordulékonysága a levegőben olyan előnyt jelent, aminek köszönhetően a légterükbe tévedő parlagi sasokat is eredményesen űzik el.
Jelenleg a Csanádi puszták térségében négy kerecsensólyom-revír ismert, ahol zajlanak a költések. Ezeknek az állapotát folyamatosan nyomon követjük és várjuk a fiókák kikelését.
