A haló egy légköroptikai jelenség, amikor a Nap vagy a Hold körül fehéres fénygyűrű jelenik meg. A nyílt, pusztai területeken figyelhető meg a legjobban, például a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti Fehér-tó térségében.
Aki már látott a fátyolfelhős égbolton naphaló jelenséget, az biztosan megcsodálta! Akkor képződik, amikor a Nap sugarai megtörnek az apró jégkristályokat alkotó magas szintű felhőzeten. Fénytörés, vagyis a fény elhajlása következik be, amikor két különböző közeg határán halad át a fény, például levegőből a felhőt alkotó jégen vagy vízcseppecskén. A jégkristályok jelenlétében történő fénytörések alkotják a halókat, ha vízcseppen törik meg a fény, akkor látszik szivárvány. Leggyakoribb a 22 fokos haló, melyet a hatszög alapú kristályhasábokon megtörő fény hoz létre.
A kialakulása nem kötődik a felszínhez, de sokkal inkább észlelhetjük és megfigyelhetjük olyan nyílt, szabadon belátható területeken, mint például a Kardoskúti puszta, ahol a fotók is készültek.
