Megkezdődött az őszi madárvonulás. A Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett egyre gyakrabban húznak el népes madárcsapatok. Tollas vándoraink a déli tájakra, telelőhelyeik felé tartanak, ahonnan tavasszal újra visszatérnek majd.
Az őszi vonulás mindig hosszabb, elnyújtottabb, mint a tavaszi. Ilyenkor a madarak gyakrabban állnak meg és tovább időznek egy-egy területen. Tavasszal más a helyzet, mert sietnek, hogy minél jobb élőhelyet foglalhassanak, ahol nagyobb valószínűséggel tudják majd fiókáikat sikeresen felnevelni.
A fehér gólyák idén is tartották magukat klasszikus indulási időpontjukhoz: augusztus 20 környékén többségük már elhagyta térségünket. Néhány kései költésből származó, vagy sérült példány azonban még időnként szemünk elé kerülhet. A fekete gólyák jóval később, csak szeptember végén, október elején indulnak a hosszú vándorútra.
Készülnek a füsti, parti és molnárfecskék is, egyre népesebb csapatokban mozognak. Elmentek a pusztákon, nyílt területeken költő kis őrgébicsek, az északról érkező, nálunk telelő nagy őrgébicsek viszont még nem jöttek meg. Tövisszúró gébicsekből már csak a fiatalokat lehet látni, ők nem az öreg madarakkal egy időben, hanem csak később, szeptember végén indulnak útnak.
A puszták énekesmadarai közül a sárga billegetők vonulása már a vége felé tart. Nagy számban láthatunk most rozsdás csukokat, amelyek ritka költőfajnak számítanak a dél-alföldi tájakon.
Vonulnak az erdei énekesmadarak is. A bokrosokban, erdőkben egyre gyakrabban halljuk a füzikék, poszáták és rigók jelző hangját (ilyenkor nem énekelnek a hímek úgy, mint a tavasszal).
A ragadozó madarak tábora szintén egyre népesebb. Ha szeptember közepe táján figyelmesen kémleljük a látóhatárt, akkor egy kiadós séta során akár mind a négy, hazánkban előforduló rétihéját megpillanthatjuk. A nálunk költő hamvas és barna rétihéják egy része még itt van, de már megjelentek az átvonuló fakó és a nálunk telelő kékes rétihéják is. A vizes területeken, ahol vannak vízisiklók, ott a kígyászölyvek is felbukkanhatnak. Jó eséllyel szemünk elé kerülhet egy-egy békászó sas. A ragadozó madarak általában egyesével vonulnak, nem csapatostul, de akadnak kivételek is, például a szintén vonulásra készülődő kék vércsék.
Partimadarakat még bőven lehet látni a pusztákon, főleg bíbiceket, melyek több százas csapatokban időznek a leeresztett halastavakon és más vizes élőhelyeken. Megjelentek már az északon költő partfutók, a nagy godák és a különböző cankók. Utóbbiak közül főleg a réti, erdei, billegető- és pajzsoscankók láthatók népes csapatokban.
A vízimadarak vonulása a leglátványosabb. A récefélék közül a tőkés récék képezik a legnagyobb állományt, de százas nagyságrendben láthatunk már csörgő récéket is. A nagy kiterjedésű vizes élőhelyeket nyári ludak népesítik be. Az északi vadludak és az északi récék csak szeptember második felében jönnek majd, a darvak pedig még későbbi időpontban érkeznek. Van tehát még jó néhány hetünk arra, hogy a természetet járva gyönyörködjünk a vonuló madárcsapatokban.
A fotókat Marik Pál készítette.
