A Körös-Maros Nemzeti Park védett területei számos madárritkaságnak szolgálnak költő-, pihenő- vagy táplálkozóhelyül. Azonban nemcsak a védett területeken figyelhetünk meg ritka madarakat, néha ehhez elég csak az égre pillantanunk.
Augusztushoz érkezve már a legtöbb fészekből kirepültek a fiókák, a költőpárok végeztek idei utódnevelési kötelezettségeikkel. Ebben az időszakban már a déli irányba tartó vonulás is megkezdődhet számos faj esetén, illetve a fiatal, territóriummal még nem rendelkező példányok nagy távolságú kóborlásokba kezdhetnek. Így akár egészen ritkán felbukkanó madárfajok is megjelenhetnek hazánkban. Előfordulhat, hogy le sem szállnak, csak átvitorláznak az ország felett.
Mindezek miatt érdemes lehet alaposabban kémlelni az eget a nyár végi időszakban. Igazából bárhol érdemes lehet lelassulni 1-2 órára, kiülni, vagy kifeküdni olyan helyre, ahol minél nagyobb felületet látunk az égboltból, és akár szabad szemmel, vagy egy kézi távcső segítségével megfigyelni az átrepülő, keringő madarakat.
Sok nagytestű madárfajra jellemző, hogy a felszálló meleg légáramlatokat kihasználva köröznek fel nagy magasságokba. Egy-egy ilyen felszálló légáramlatban, úgynevezett termikben, akár több tíz ragadozó madár is megfigyelhető egyszerre. Egy városi parkból, az erkélyünkről, vagy akár a saját udvarunkból is megfigyelhetjük így a legnagyobb hazai ragadozó madarakat, parlagi és rétisasokat, vagy egerészölyveket, vörös vércséket. Sőt, olyan ritkaságok is szem elé kerülhetnek ilyenkor a légtérben, mint a törpesas, a békászó sas, a kígyászölyv, vagy az Európában előforduló keselyűfajok, melyek sokszor valóban csak a légterünket érintik.
