A Körös-Maros Nemzeti Park részterületein minden évben felbukkan néhány, telelésre érkező kis sólyom. A kardoskúti Fehér-tó térségében október 20-án figyeltük meg az első példányt, amely azóta többször is szemünk elé került.
A kis sólyom a Magyarországon előforduló legkisebb testű sólyomféle, alig nagyobb egy feketerigónál. Világállománya nem csökken ugyan, és nem is veszélyeztetett faj, mégis egyre kevesebb a hazánkban telelő példányok száma. Ennek valószínű oka, hogy az enyhe telek miatt a kis sólymok fő táplálékául szolgáló énekesmadarak közül is egyre kevesebb telel nálunk.
Nagy elterjedésű faj, amely egész Eurázsia és Amerika legészakibb területein is költ a tundrákon, tengerpartokon, mocsaras élőhelyeken. Nálunk is a fátlan, nyílt területeket keresi, ezért leginkább az alföldi tájakon találkozhatunk vele a hideg évszakban. Az első példányok általában szeptemberben jelennek meg, bár az utóbbi években inkább később, októberben bukkannak fel. Állandó, de kisszámú telelőfaj.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén rendszerint csupán egyetlen példány tölti a telet. Az október 20-án felbukkant fiatal madár az első megfigyeléskor éppen egy pockot fogott, ugyanis az énekesmadarak mellett esetenként ezeket a rágcsálókat sem veti meg. A madarat azóta is rendszeresen látjuk a barackosi élőhelyen.
Mivel a kis sólyom elsősorban énekesmadarakkal táplálkozik, így nagyon gyorsnak is kell lennie, hogy el tudja kapni a rendkívül fürge pityereket, mezei pacsirtákat, sármányfajokat.
A korábbi gyűrűzési adatok alapján tudjuk, hogy Magyarországra leginkább az oroszországi és a finnországi költőállományból érkeznek telelő példányok. A faj érdekessége, hogy talajon költ. A hímek gyönyörű, ólomkék hátú, alulról vörhenyes mintázatúak. A tojók és a fiatalok színezete szerényebb, barnás mintázatú.
