Természetbarát látogatóink a Kis-Sárrét növényvilágával ismerkedhettek meg június 8-án a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság botanikai túráján.
Eredetileg az volt a cél, hogy egy gyalogtúra során a különféle kosborok virágaiban gyönyörködünk majd, de a meleg, száraz időjárás miatt a kosborok már elvirágoztak. Ráadásul a túra napjára nyárias hőség kerekedett, ezért vendégeinkkel együtt úgy döntöttünk, inkább gépkocsival indulunk útnak, hogy bepillantást nyerjünk a Kis-Sárrét változatos növénytársulásainak világába.
A közös döntés helyesnek bizonyult, mivel így nemcsak a gyalogtúrával elérhető mocsárréteket tudtuk bejárni, de megismerkedhettünk a szolonyec szikesek különböző típusaival és a vastagabb termőrétegű sztyepprétek növényeivel is. Az Ugrai-rét menti mocsárréteken sétálva még ebben a száraz periódusban is csodálkozva látták vendégeink azt a fajgazdagságot, amit ez a terület őriz. Virágzott még a réti margitvirág, a mirigyes kakascímer, a különböző pillangósvirágú herefajok, és jótékony szellő ringatta a rezgőpázsit látványos virágzatát.
Az út további részében az Ugrai-rét megfigyelőtornyából szemléltük a vidéket. Beszélgettünk a mocsarak és lápok közötti különbségről, majd sétáltunk egyet a víz alatt álló égeres szélén. A Kisvátyoni-legelőn a szikesebb foltok szinte augusztusi képet mutattak. Az élettelennek tűnő, sárgára szikkadt területeken azért így is felfedezhettük a virágzásnak indult sóvirágokat, s a sziki pozdor állományait. Nagy érdeklődéssel figyelték vendégeink egy sajátos pázsitfűféle, a hernyópázsit különös virágzatát. A valóban apró hernyókra emlékeztető virágzatú növény az alföldi szikesek néhány pontján önálló társulást alkot. A botanikusok szerint állományai erősen visszaszorulóban vannak, ezért is nagy jelentőségű a Kis-sárréti előfordulás.
A botanika mellett madártani értékekben is gyönyörködhettünk. Különösen megkapó látvány volt egy száraz tómederben költő, illetve költéshez készülő hamvas rétihéja-pár megfigyelése. A rendkívül kecses, könnyed mozgású ragadozó madarak a Kis-Sárréten és a közeli Mágor-pusztán rendszeresen költenek. Ez azért is jelentős, mert az országos költőállomány nem éri el a száz párat.
A hátasabb fekvésű sztyeppréteken a tejoltó galaj festette sárgára a társulásokat, de itt a jó termőhelyi adottságoknak köszönhetően még zöldebb növényállománnyal is találkoztunk. Itt-ott virágzott még a koloncos legyezőfű, a ligeti zsálya, a mezei zsálya, és sokfelé érezhettük a kakukkfüvek jellegzetes illatát.
Gyalogtúra helyett tehát egy élményekben gazdag, az egész területet átfogó program kerekedett, amit vendégeink örömmel fogadtak.
