A bíbic az egyik leggyakoribb partimadár a Körös-Maros Nemzeti Park területén. A költési időszakban izgalmas megfigyelni, hogy a tojók milyen változatos módszerekkel próbálják megóvni aprócska fiókáikat a rájuk leselkedő veszélyektől.
Bíbicek korábban igen nagy tömegben fordultak elő és költöttek az egész Alföldön. Mára azonban az élőhelyek átalakulása, kiszáradása miatt megritkult a költőállomány. A Csanádi pusztákon is jóval kevesebb a számukra alkalmas, tocsogós pusztai terület, mint régebben. Ennek ellenére minden évben akad néhány pár, melyek eredményesen költenek. Idén a Montág-puszta keleti peremén, egy kisebb mocsárfoltban maradt meg legtovább a víz, így itt észleltük négy bíbicpár költését. Május elején néhány napos fiókáik voltak, akik fészekhagyók lévén már szüleikkel együtt mozogtak, táplálékot kerestek.
Az egészen apró, napos csibénél is kisebb fiókák még nem tudnak repülni, ezért ez az időszak nagyon veszélyes számukra, könnyen a ragadozók áldozatává válhatnak. Ez ellen a környezetükbe kiváló beolvadást nyújtó, terepszínű tollruhájukkal tudnak védekezni, illetve szüleik is többféle módon próbálják óvni őket. Például azzal, hogy ha veszélyes ragadozót, vagy embert észlelnek közeledni, akkor hangos vészkiáltásokat hallatnak. A ragadozókat sokszor vakmerően támadják, próbálják elűzni a területről. Esetenként jellegzetes hangadással arra késztetik a fiókákat, hogy azok teljesen mozdulatlanul a földhöz lapuljanak, beleolvadjanak környezetükbe. Ez alatt ők próbálják elcsalni, elűzni a támadót.
Ha elhárult a veszély, akkor a szülőmadarak visszatérnek a földön lapuló fiókák közelébe és ott a tojómadár rendszerint magához hívja a fiatalokat. Ilyenkor egy igazán bájos jelenetnek lehetünk tanúi: a kis pelyhes csöppségek odaszaladnak az anyjukhoz, aki alacsonyra ereszkedve, hastollait lazán leengedve biztos menedéket nyújt számukra. Az apróságok egészen bebújnak a szülőmadár hasa alá, hastollai közé. Ilyenkor elsőre úgy tűnhet, mintha a tojónak kettőnél több, négy, hat, akár nyolc lába lenne, mert a fiókáknak csak a lábai látszódnak ki.
Az első néhány hét nagyon kritikus időszak a fiókák számára, azonban ha megfelelő táplálkozóterület áll rendelkezésükre, akkor gyorsan nőnek, fejlődnek és nyár elejére már elérhetik a röpképes kort. Olyankor aztán laza csapatokba verődve járják a környéket, keresik az alkalmas táplálkozóhelyeket.
