Nyár végén, ősz elején látványos változásokat tapasztalhatunk a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. Az egyik ilyen jelenség az egyre népesebb seregélycsapatok megjelenése.
A seregélyek szorosan hozzátartoznak a puszta képéhez. Mivel szép számban költenek nálunk, így tavasszal és nyáron is találkozhatunk népes táborukkal. Ilyenkor ősszel pedig már a második költésből származó fiatal madarak is csatlakoznak hozzájuk, így még nagyobbra nőnek a csapatok. A szántóföldeken és a gyepeken egyaránt megtalálhatjuk őket. Szorgalmasan szedegetik a rovartáplálékot, a sáskákat különösen szeretik. Szívesen követik a legelő állatokat, mert a juhok és a szürkemarhák felzavarják a rovarokat. Gyakran a legelő állatok hátán utazva szedegetik róluk az élősködőket.
Nem véletlenül hívják őket seregélyeknek, mert alapvetően társasági életet élő madarak. Csapatokban élnek, táplálkoznak és fészkelnek. Nagyon intelligens, tanulékony madarak, rendkívül érdekes viselkedést mutatnak a csoportos együttműködés és a kommunikáció terén. Állandóan zsivajognak, hangoskodnak, kommunikálnak egymással, számos jelzést, hangot használnak. Ezek a jelzések segítenek abban, hogy az egyes egyedek szinkronizálják a mozgást a többiekhez képest, illetve figyelmeztessék egymást a veszélyekre. A társas viselkedés előny lehet a csoportos védekezésben és a táplálékforrások közös felkeresésében.
Most, szeptember közepén a Kardoskúti-pusztán legalább négy-ötezer seregély jár be éjszakázni a Sóstó-éri nádasba a nap végén. Sötétedéskor egyre duzzadnak a csapatok, aztán egyszerre mennek be a nádasba. A nappalokat szétszórtabb, kisebb csapatokban töltik, táplálék után kutatva.
