A tavaszi időszakban a Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáin két jellegzetes, apró növényre bukkanhat a figyelmes szemlélő. A sziki varjúháj és az apró egérfarkfű nem hivalkodó megjelenésűek, mégis figyelmet érdemelnek.
A Tiszántúl déli részén a szikes gyepek nagyon változatosak. Kis területen belül is rendkívül mozaikosan jelenhetnek meg. Ezek a kis domborzati különbségek lényeges eltéréseket mutatnak a talajtani és vízháztartási viszonyokban is. Ennek eredményeként nagyon változatos növényzet él a különböző típusú szikes gyepeken. Ez a fajta változatosság nemcsak térben mutatkozik meg, hanem időben is. Évről-évre ahhoz igazodik a növényvilág, hogy milyen az adott évben az időjárás, azon belül is elsősorban a csapadékviszonyok, a vízjárás. Egyik évben egyik, máskor másik faj, vagy fajok válnak uralkodóvá.
A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületét járva a szikes puszták egy klasszikus növényével találkozhatunk. A szikpadkák szegélyzónájában él az apró termetű, pozsgás növény, a sziki varjúháj, mely Magyarország őshonos, védett növényei közé tartozik.
A körülbelül 1-4 cm magas, fehéres virágú növény érdekessége, hogy ősszel jelennek meg apró hajtásai, csírái, melyek egész télen megmaradnak, majd tavasszal gyors növekedésnek indulnak, aztán elhullajtják leveleiket és elszáradnak. Így amikor a többi növény a természetben a legaktívabb, akkor a sziki varjúhájat nem is láthatjuk. Ennek a stratégiának az az oka, hogy a faj hazai élőhelyén, a vakszikes pusztákon, nyáron rendkívül szélsőségesek az életkörülmények. A talajfelszínen kicsapódik a sziksó, a csupasz talajfelszín árnyék hiányában kőkeményre szárad, ezért a sziki varjúháj aktivitását az őszi és tavaszi időszakra időzíti. Az idei évben a száraz tavasz miatt nem jelent meg akkora tömegben, mint ahogyan a korábbi években.
A Mediterráneumban a sziki varjúháj jóval gyakoribb faj, sziklás, kavicsos helyeken gyakran látható, nagyobb állományai élnek útpadkákon is. Rokonai, mint például a sziklakerti varjúháj az egyik legnépszerűbb, rendkívül strapabíró, fény- és szárazságtűrő pozsgás évelő, amely alacsony párnájával vagy szőnyegével tökéletes talajtakaró.
Idén a Kardoskúti-pusztán is kevesebb a szokásosnál a sziki varjúháj, meglepően sok viszont a szikes puszták másik jellegzetes, aprócska növénye, a pici egérfarkfű. Ez a növény a szikes gyepek azon részein fordul elő, ahol a legszélsőségesebb körülmények uralkodnak, tehát a vakszikes területeken. Ahhoz, hogy észrevegyük, jobban meg kell vizsgálnunk a talajt, le kell hajolnunk, mert elvegyül a többi növény között. Beleolvad a környezetébe és nagyon kisméretű. Még a virág szirmai is aprók és ráadásul azok is zöldes színűek. Mivel az egész növény nagyon világoszöld színű, így amikor nagyobb felületeken jelenik meg, akkor feltűnő, világos foltokat képez a gyepeken.
Nevét a farokszerűen megnyúló terméses vacokról kapta, ennek a jellegzetességnek köszönhetően nem téveszthető össze más növénnyel. Ahogy a sziki varjúháj, úgy a pici egérfarkfű is a téli-tavaszi időszakban, az időszakos vízborítással rendelkező részeken fordul elő.
