A Körös-Maros Nemzeti Parkban találkozott a természetbarátok maroknyi közössége, hogy egy éjszakán át együtt kalandozzanak a Kígyós-pusztán.
Több mint egy évtizede, hagyományosan augusztus második felében gyűlnek össze a lelkes természetbarátok a Szabadkígyós határában elterülő Nagyerdőben, hogy egy éjszakára elmerüljenek az erdei éjszakában. Az idei kaland alkalmával sem terveztek semmi különös dolgot, hagyták, hogy meglepje őket a természet és az nem is fukarkodott a meglepetésekkel. Természetesen a várt izgalmas dolgokhoz nem lehet könnyen hozzájutni, a közel harminc megjelent együtt készült fel az alkalomra. A sátorállítás és a madárhálók kifeszítése után előkerültek a távcsövek, fényképezőgépek és ki-ki kedve szerint meríthetett a jóból. Miközben néhányan a közeli tanösvényen túráztak, mások a szalonnasütéshez készültek elő, de közben szorgalmasan kellett ellenőrizni a madárhálót is. A bokrosban kifeszített hálóból rendre kerültek elő azok a madárfajok, amelyek néma csendben, a megfigyelők elől rejtve már megkezdték az őszi vonulásukat.
Az apró énekesmadarak, füzikék, poszáták, cinegék között egy ritkán látható, különleges madarat is sikerül megfogni. A nyaktekercs, nevéhez méltón, bizarr módon tekergette a nyakát, miközben megkapta az apró jelölő gyűrűt és néhány perc várakozás után el is röppent. A táborhely felett időnként átrepült egy-egy gyurgyalag csapat és a még világos égbolton egy fekete gólya is feltűnt. A sötét beálltával a szalonnasütés és a csillagfényes égbolt távcsövezése, fényképezése között választhattak az érdeklődők,de a Perszeidák meteorraj „hullócsillagai” senki elől sem maradtak elrejtve.
A hajnali hűvös, harmatos ébredés jutalma ismét a bőséges madárfogás volt. A sátrak és a táborhely felszáradása után a csapat szétszéledt, ki Békéscsabára, ki Székesfehérvárra, vagy Bugacra tért haza, de előtte már most bejelölte mindenki a 2021-es naptárjába az augusztust és a kígyósi „Egyéjszakás kalandot”.
