Az ősz közeledtével a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontjának gyógynövényes kertjébe kihelyezett lepkeitató vendégeinek összetétele is megváltozott.
A színes nyári lepkék helyett a szerényebb, egyszerűbb színezetű őszi lepkefajok oltják itt szomjukat.
Az itató körül egész nyáron nagy volt a forgalom, a szárazságban a lepkék előszeretettel keresték fel ezt a vízforrást. Mostanra a korábban repülő, látványos fajok nagy része eltűnt, helyüket az őszi lepkék vették át. Közülük is leggyakoribb vendégek a közönséges répalepkék.
Közönséges boglárka lepkék is sűrűn jelennek meg az itatónál. Nem véletlenül, ugyanis a Dévaványa környéki szikes pusztákon tömegesen mozognak ebben az időszakban. A hím példányok színe kék, a nőstényeké barna.
Szürkés-vöröses színű nagy ökörszem lepkék szintén gyakran oltják itt szomjukat. Külsőre hasonlítanak a kis szénalepkékre, de jóval nagyobbak annál. A pókhálós lepkéknek egy évben 2-3 nemzedéke is van, s érdekességük, hogy a tavaszi és az őszi nemzedékek között jelentős színbeli különbség van. A tavasziak sárgás-vöröses, világos színűek, az ősziek pedig sötétbarna, fehéres-sárgás mintázatúak.
Szürke, színtelen, aprócska molylepkék általában egyszerre nagyobb számban jelennek meg az itatónál. A vízbe helyezett kisebb kavicsokon, köveken megpihenve oltják szomjukat. A látogatóközpont munkatársai az itató vizébe rendszeresen citromkarikákat helyeznek, ezzel a módszerrel riasztják el a darazsakat.
