A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületének vadregényes erdőségei ősszel különösen szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak.
A természetben folyamatos a változás. Az élőlények, élőhelyek, életközösségek az évek folyamán, de egy éven belül is nagy változásokon mehetnek keresztül. Éppen ennek köszönhető, hogy a természetben járva, az élővilágot szemlélve mindig tapasztalhatunk új dolgokat, szerezhetünk addig át nem élt élményeket. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a különböző évszakokban mennyire más képét mutatja ugyanazon táj is.
A hazai klimatikus körülmények között kialakuló záró társulás, vagyis legfejlettebb élőlényközösség az erdő. A Maros hazai szakaszán, többségében védett természeti területeken, térségi szinten is jelentős méretű erdőségek terülnek el. Ezen vadregényes erdők mindig számos természeti élménnyel kecsegtetnek, de talán legszebb képüket mégis ősz derekán, a lombok legintenzívebb színesedésekor mutatják.
Az Alföld időjárási viszonyai között a tél jelenti a legzordabb, legnehezebben átvészelhető időszakot az élőlények számára. Az évnek ezen szakát különböző taktikákat alkalmazva igyekeznek túlélni a természet lakói. A növények többségére alapvetően jellemző, hogy ilyenkor teljesen nyugalmi állapotba kerülnek, anyagcseréjük leáll, vagy nagyon lelassul. Őshonos, lombos fáinknál ennek alapvető jele, hogy leveleik elkezdenek színesedni, elszáradni, majd lehullanak az ágakról. E folyamat hátterében az áll, hogy az egyre kevesebb napsütés és a csökkenő hőmérséklet hatására az ág és a levél szára között parafaszerű membrán képződik, így nem jutnak el a levelekbe a tápanyagok. Ennek következtében leáll a klorofill termelése. A karotinok a klorofill elbomlása után is megmaradnak, ezek okozzák a levelek sárga színét, az antocianinokat tartalmazó levelek pedig vörösnek látszanak.
Érdekes megfigyelni, hogy az egyes fafajokra jellemző, hogy milyen színűre váltanak leveleik az ősz folyamán. A Maros menti, ártéri ligeterdők legjellemzőbb fafaja, a szürke nyár jellemzően élénk citromsárga lombokkal pompázik, a szilek levelei vörösödnek, a tölgyeken pedig inkább csak megbarnul, majd elszárad a levél.
Az utóbbi hetek szikrázó napsütéses időjárása mellett különösen látványosak és hívogatóak a Maros-ártér színes erdőségei.
