A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén elhelyezkedő Biharugrai-halastavak sokféle madárnak biztosítanak költőhelyet. Emellett a vonuló madarak számára is fontos pihenő- és táplálkozóhelyül szolgálnak.
Vannak olyan fajok, melyek meglehetősen nagy számban fordulnak elő a Biharugrai- és a Begécsi-halastavakon. Ilyen például a bíbic, a pajzsoscankó és a füstös cankó. Vannak alkalmilag előforduló ritkaságok, amilyen a sarki partfutó vagy a kis goda. Emellett rendszeresen, de kis számban átvonuló fajokkal, például parti lilékkel is találkozhatunk.
Ez a pacsirta méretű, kecses madár a lilefélék családjába tartozik. Testének teljes hossza 17-19 cm. Nászruhában a mell felső részén, a begytájékon fekete szalagot visel, a fejtetőn és a szem környékén szintén sötét sáv van. Ezek a színek a téli időszakra kifakulnak. Háta és szárnya felülről szürkésbarna, hasa fehér, lába pedig narancsszínű. Könnyen összetéveszthető a hazánkban is fészkelő kis lilével, amelynek mellszalagja keskenyebb, a lába pedig szürkésbarna színű.
Grönlandon és Kanada több szigetén, valamint Európa és Ázsia északi részén, a tengerpartokon és nagyobb tavak mentén fészkel. A telet az állomány nagyobb része Afrikában tölti. Fészkét homokos, kavicsos helyekre rakja. Fészekalja általában négy tojásból áll, a kotlási idő 23-25 nap. Magyarországon a lecsapolt halastavakon, illetve nagyobb folyók zátonyain fordul elő. Nálunk fő táplálékát az apró rákfélék, különböző vízi férgek, apró kagylók és csigák képezik.
A Biharugrai- és a Begécsi-halastavakon az elmúlt évek adatai alapján márciustól májusig, valamint augusztustól októberig fordul elő kisebb, 5-10, maximum 20 példányos csapatokban. A nyári hónapokban is megjelenhet néhány kóborló példány hazánk területén.
