Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja a mocsári teknős, amely a Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein is szép számban megtalálható. A május-júniusi szaporodási időszakban megélénkülnek, ezért gyakrabban találkozhatunk velük.
A hímek ilyenkor felkeresik a nőstényeket és megtörténik a sokszor fél-egy órán át tartó párzás. A vizes élőhelyeken, csatornaszéleken, folyópartokon, tópartokon sétálva ebben az időszakban gyakran bukkanhatunk párzó mocsári teknősökre.
A párzást követően a nőstények elindulnak, hogy tojásrakásra alkalmas helyet találjanak. Érdekes, hogy bár életmódjuk a vízhez köti őket, tojásaikat mégis a víztől 2-3 kilométerrel távolabbi, száraz helyen rakják le. Vélhetően az áradásokból eredő károktól szeretnék így megóvni a fészekaljukat. A szárazföldi teknősöktől, például a görög teknősöktől eltérően a mocsári teknősök lábai nem igazán alkalmasak arra, hogy gödröt ássanak a tojásoknak. Éppen ezért ők egy különös módszerrel könnyítik meg a saját munkájukat: sokáig visszatartják a vizeletüket, hogy aztán azzal meglocsolják, s ezáltal fellazítsák, könnyebben áshatóvá tegyék a talajt.
A kiásott gödörbe 12-15, kifejezetten kemény, hosszúkás tojást raknak. Formájukat tekintve ezek a tojások olyanok, mint egy felnagyított rizsszem. Érdekes módon azonban a belőlük kikelő apró teknősök nagyon hamar felveszik kerek formájukat, olyanok, akár egy 200 forintos pénzérme. A tojásrakás után a nőstények bekaparják és magukra is hagyják a fészket, a mocsári teknősöknél ugyanis nincs utódgondozás.
A földben pihenő tojások sokféle veszélynek vannak kitéve, kezdve az éhes ragadozóktól egészen az időjárási viszontagságokig. A kis teknősök kikeléséhez bőséges napsütés is szükséges, hogy a talajt melegen tartsa. Ha minden körülmény szerencsésen alakul, akkor szeptemberben kibújnak az aprócska mocsári teknősök. A neheze azonban még csak aztán következik: el kell jutniuk a vízhez anélkül, hogy a rájuk leselkedő gémek, gólyák, harcsák, rókák vagy más ragadozók felfalnák őket. Csak nagyon keveseknek sikerül ez, egy fészekaljból jó, ha egy-két utód eljut a vízhez. Ott aztán már jók az esélyeik a hosszú, akár 20-30 évig tartó életre.
