A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin még a legnagyobb szárazság idején is találunk virágzó növényeket. Tejoltó galajok, vad pórsáfrányok, sziki pozdorok sárga virágai díszítik a tájat.
A forró nyári napok hozzák általában az év egyik leginkább inaktív időszakát nemzeti parkunk pusztáinak élővilága számára. Ilyenkor a csapadékszegény, száraz és meleg körülmények között a legtöbb növény nyugalmi állapotba kerül, a puszták lesülnek, a tavaszi, zölden hullámzó fűtenger helyén aranybarnára száradt növényzetet találunk. Jellemzően csak néhány üdébb mélyedésben, árkok, csatornák mentén zöldell már a növényzet.
Az is jól megfigyelhető, hogy a különböző adottságú talajokon egészen eltérően alakul a növényzet állapota. A szikesek sülnek le leghamarább, míg a csak néhány centiméterrel magasabban fekvő löszös termőhelyek növényzete sokkal tovább aktív tud maradni.
A szárazság ellenére is találunk virágzó növényeket. A pusztákon a nyár színe a sárga: a kifejezetten nyáron virágba boruló tejoltó galajok, vad pórsáfrányok, sziki pozdorok mind sárga virágaikkal díszítik a tájat. A tejoltó galaj, ahogyan neve is mutatja, a nyers tej alvasztására alkalmas enzimet tartalmaz. Ezt régen a természettel együtt élő emberek ki is használták a tejtermékek készítésénél. A tejoltó galaj gyógynövényként is ismert. Sűrű, nagy kiterjedésű foltjai a gyepeken jellegzetes laza, bugás virágzataikkal mintha földre szállt, élénksárga felhők lennének.
A vad pórsáfrány a löszös termőhelyekre jellemző. Megjelenésében kissé durva, barátságtalan, a merev tapintású levelei szúrós tövisekben végződnek, nem igazán engednek szúrásmentes érintést. Sokszor sűrű állományai szinte áthatolhatatlan foltokat képeznek. Virágzata a valódi sáfrányra emlékeztető, sárga színű fészekvirágzat.
A szikesek nagy tűrőképességű vadvirága a szintén fészkes virágzattal rendelkező sziki pozdor. Ez alacsonyabbra növő és általában ritkásabban megjelenő faj, mely szintén üde, sárga színfoltként díszlik a nyári pusztán.
