Október 23-án a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén fekvő Vátyoni-erdőbe invitáltuk egy kirándulásra a természetbarátokat. A ragyogó őszi napsütésben a Szépapó-erdő legszebb részeit kerestük fel az öt kilométeres túra keretében.
Túránk elején egy alföldi viszonylatban még újnak számító erdőfelújítási folyamatot néztünk meg, ahol a cél az, hogy folyamatosan legyen erdő a területen. Ezért a zárt erdőt csak megbontják, és mesterséges vetéssel, illetve a természetes szaporítóanyagok felhasználásával újítják fel.
Továbbhaladva a ma már száraz, de valamikor igen jelentős vízhozamú Korhány-ér medrét szeltük át, melyben jelenleg is van még némi vízállás. Az erdőből kilépve a Kisvátyoni-legelő őszi látképe tárult elénk. Itt egy rétisas-pár röptében gyönyörködhettünk. Az erdőbe visszatérve egy csertölgy állománynál álltunk meg, ahol közelről láthattuk, miben különbözik a csertölgy az egyébként itt általánosan elterjedt kocsányos tölgytől. Szó esett arról is, milyen speciális felújítási módszerrel lehet a csereseket kezelni.
A nyiladék végén az „Apó” még mindig élő, hatalmas fája tárult elénk, ahol hosszabban elidőztünk, beszélgetve az őshonos fafajok jelentőségéről és általában az erdők védett természeti területen történő kezelési módjairól. A Szépapó-erdő tisztásán még megcsodálhattunk néhány későn virágzó növényt, mint például a festő zsoltina, a kövér aggófű, a szürke aszat, vagy a réti peremizs. Itt a környék szinte összes gyakoribb fásszárú fáját és cserjéjét egyenként határozhattuk meg, mivel a Korhány-ér mentén élő mézgás égerek, magyar kőrisek mellett a legkülönbözőbb cserjefajok – gyepűrózsa, egybibés galagonya, kecskerágó, veresgyűrű som, kökény -, alkotják az erdőszegélyt.
Visszafelé a környék legöregebb erdőrészletét érintettük. A mintegy kéthektáros, öreg kocsányos tölgyes a természetes keményfás ligeterdő képét mutatja, a kiszáradt fákban található sok-sok odú gazdag madárvilágnak ad otthont. Itt mindjárt megélénkült az erdő, nagy fakopáncs, fekete harkály, széncinege, kék cinege és csuszka hangjait hallhattuk. Néhányukat meg is pillantottuk az ágak között, vagy a fatörzseken táplálékot keresve.
A kirándulás végén megállapíthattuk, hogy érdemes a Vátyoni-erdőt minden évszakban felkeresni, mivel mindig más-más arcát mutatja. A tél folyamán és tavasszal is visszavárjuk vendégeinket újabb, erdei túráinkra!
