Ragyogó napsütésben indultunk el október 28-án a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében megrendezett őszi sétára, melynek során a Kis-Sárréten található Vátyoni-erdőket jártuk be.
Nagy gomolyfelhők úsztak az égen, enyhe szellő fújdogált, tehát ideális kirándulóidő volt. Az előző napi nagy szélvihar és komoly eső azonban azt eredményezte, hogy az előzetesen bejelentkezett vendégek közül sokan nem jöttek el. Ők sok szép élményről maradtak le, mivel az erdő ebben a gyönyörű időben a legszebb arcát mutatta. Már maga a tölgyesek jellegzetes avarszaga is azt a kellemes őszi hangulatot sugározta, amiért minden évben megrendezzük ezt a kirándulást.
Első utunk a vátyoni öreg tölgyhöz, az Apóhoz vezetett. Fárad az öreg fa, de még mindig él, vastag törzsén mindenütt rovarjáratok és a rovarok után kutató harkályok csőrvágásának nyomai láthatók. Kirándulásunk során többfelé láttuk és hallottuk a harkályokat, főként nagy fakopáncsokat, de fekete harkály is előkerült. Az erdők közé ékelődő lucernaföldeken népes őzcsapatok legeltek. Szakvezetőnk segítségével megismerhettük a táj történetét, történelmét és kipillantottunk a Kisvátyoni-legelőre, ahol elláttunk egészen a halastavakig és megfigyelhettük a tavak fölött gomolygó nyári lúd csapatokat.
A legöregebb erdőrészbe érve most nyugodt szívvel szemlélhettük meg a rétisasok hatalmas fészkét, mert a költőpár nem tartózkodott a fészek közelében, a nászidőszak majd csak decemberben kezdődik.
Az erdő közé nyúló gyönyörű tisztás már nem bővelkedett virágzó növényekben, de így is megcsodálhattuk a festő zsoltina és a szürke aszat lilás virágait. Az erdőszegély viszont csodálatos látványt nyújtott. A veresgyűrű som elszíneződött levelei, a gyepűrózsa és a csíkos kecskerágó piros bogyói, s a kökény kék termései élénkítették az ősz színeit. Meglepetésünkre az egyik cserjén egy kacsafarkú szender igen kései példányát figyelhettük meg.
Kellemesen elfáradva, az őszi erdő nyújtotta élményekkel gazdagodva tértünk vissza kiindulópontunkhoz.
