Kedvezett az időjárás június 3-án, a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületére meghirdetett botanikai túra résztvevőinek.
Ragyogó napsütésben indultunk a Bihari Madárvártáról, s első utunk a közeli megfigyelőtoronyhoz vezetett. Itt szó esett a táj mai képének kialakulásáról és a Madárvárta működéséről, annak céljáról. A toronytól elindulva rögtön egy gímszarvas ünő látványában gyönyörködhettünk, amely egy rövid vágta után eltűnt a Sző-rét mocsarában.
Változatos gyeptársulásokon keresztül jutottunk el az Ugrai-rétig. Néhány lépés után rögtön egy védett növény, a sziki boglárka terméses példányait szemlélhettük meg. A vidék hátasabb részeit mindenütt a virágzó koloncos legyezőfüvek díszítették. Az erősebben szikes foltokon meglepetésünkre egy nagyon korán nyíló sóvirág is megjelent.
Az igazi látnivalók azonban az Ugrai-rét mocsárrétjein tárultak elénk. Nem volt könnyű feladat bejárni a területet, hiszen a csapadékos időnek köszönhetően derékig, sőt itt-ott nyakig érő fűben gázoltunk. A rendkívül magasra növő nádképű csenkesz, pántlikafű és réti csenkesz állományokban már utunk elején feltűntek az első pompás sisakoskosborok. A fajról és általában a kosborokról hosszan beszélgettünk, mivel nagyon sajátos növénycsaládot alkotnak, elsősorban különleges szaporodási technikájuk révén. Ennek lényege, hogy apró magjuk miatt önálló csírázásra képtelenek, csak akkor tudnak növekedésnek indulni és eljutni az önálló életig, ha a talajban lakó bizonyos gombafajokkal úgynevezett gyökérkapcsolatot alakítanak ki. Éppen sajátos szaporodásuk miatt veszélyeztetettek az orchideák állományai, hiszen bármilyen negatív hatás ezeknek a gombáknak az eltűnéséhez vezethet, ami egyben a kosborfajok további szaporodását is megakadályozza.
A magas fűben itt-ott feltűntek a rendkívül dekoratív rezgőpázsit virágzatai és sokfelé találkozhattunk az őszi kikerics tavasszal előbújó erős, sötétzöld leveleivel. A rét egy pontján néhány hússzínű ujjaskosbor is előkerült, de érdekes módon régi ismert lelőhelyein most nem találtuk a fajt. Előfordul, hogy akár évekig lappanganak, mielőtt újra virágzásnak indulnak.
Utunk során szó esett a mocsárréteket fenyegető különböző veszélyekről is. A terület rendszeres kaszálásának felhagyása, a kezelés megszűnése esetén a réteket hamar felverheti a nád és a foltokban jelen lévő gyalogakác is beterjedhet a területre, kiszorítva az őshonos társulásokat. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság folyamatos és rendszeres kezeléseinek eredményeként a mocsárrétek jó állapotban vannak, a védett és a társulásalkotó fajok állománya stabil, és a benádasodott területeken is jelentősen megritkult a nád. Összességében ez is igazolja a túra elején elhangzottakat, nevezetesen, hogy egy ember alkotta tájban az emberi tevékenység fenntartása, az aktív természetvédelem biztosítja a természeti értékek fennmaradását.
