Tavaszias napsütésben gyülekeztek február 8-án Biharugrán azok a vendégek, akik eljöttek a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses túrájára. A kirándulás során a vátyoni erdőket barangoltuk be.
Először gépkocsikkal indultunk el, majd járműveinket az út szélén hagyva, gyalog mentünk tovább az erdő legváltozatosabb és legidősebb részeinek érintésével. Már az induláskor messziről hallani lehetett a zöld küllők kiáltásait és néhány holló is megjelent felettünk. Egy öreg erdőrészlethez érve folytatódott az élénk madármozgás. A zöld küllő mellett a fekete harkály és a nagy fakopáncs is gyakran hallatta hangját, és dobolásuk is messzire hallatszott. Ez alkalmat adott arra, hogy beszélgessünk kicsit az öreg erdők jelentőségéről és a harkályfélék kiemelt szerepéről az erdei ökoszisztémákban.
A Holt-Korhány medrét átszelve folytattuk utunkat, miközben a csuszkák vidám kiáltásai kísértek bennünket. A bokrosokban széncinegék és kék cinegék példányait lehetett megfigyelni. A Szépapó elnevezésű erdőrészben többek között a csertölgy erdészeti és természetvédelmi megítéléséről esett szó. Ez a déli elterjedésű fafaj főleg a déli fekvésű hegy- és domboldalakon alkot társulást.
Utunk során újra megfigyelhettük az Apót, ezt az idős, impozáns kocsányos tölgyet, melynek korát több százévesre becsülik. A századok viszontagságainak ellenére, kicsit megfáradt állapotban ugyan, de él és az elmúlt ősszel is jelentős makktermést produkált.
A Korhány-menti tisztáson ebben az időszakban csupán a festő zsoltina elszáradt hajtásai emlékeztettek az őszi-tavaszi vadvirágos állapotokra. Itt különösen az erdőszegélyek jelentőségére figyelhettek fel a vendégek. Ezek a szegélyek nemcsak önálló élőhelyek, hanem a mikroklimatikus viszonyok fontos tényezőiként is jelentősek.
A kellemes időben ez az erdei séta mindenkinek jól esett, vendégeink elégedetten távoztak.
