Október 19-én népes csapat érkezett a Körös-Maros Nemzeti Parkba, hogy igazgatóságunk szakvezetőjével bebarangolják a Maros-ártér erdőségeit.
Apátfalváról, Makóról, Kiszomborról, Marosleléről és Szegedről összesen 23 résztvevő jött el a kirándulásra. A természet gyönyörű, napsütéses időjárással ajándékozott meg bennünket. Az árvízvédelmi töltés lábánál gyülekeztünk, ahol vendégeink rövid tájékoztatást kaptak a területről, annak adottságairól, illetve természetvédelmi helyzetéről, majd elindultunk a Maros hazai szakaszának legnagyobb erdejébe, a Vetyeháti-ártérre.
A túra során erdészeti utakon, nyiladékokon sétáltunk. Útközben egy-egy megálló alkalmával az erdő, mint életközösség szerepéről, tulajdonságairól tájékoztattuk a résztvevőket. Megtekintettünk egy-egy apró, aktuális érdekességet, látványosságot, amit az erdő kínált. Láttunk például többféle gombafajt, melyek az elmúlt időszak esőzéseinek hatására bújtak elő. Szó esett arról, hogy idén rendkívül bőséges makktermő év van, erről meg is bizonyosodhattunk, mivel a tölgyesek között a talaj szinte mindenhol terítve volt érett, lehullott makkokkal. A makkok környékén különböző állatok – szarvasok, vaddisznók -, nyomait is felfedezhettük. Láttunk szajkókat is, ennek kapcsán szó esett arról, hogy a szajkók is előszeretettel fogyasztják a tölgymakkot. Ráadásul önkéntes erdőtelepítőkként rendszeresen el is kaparják az avar és a föld alá a makkokat, a téli időszakra szánt élelemraktárként.
Arról is beszélgettünk, hogy az itt található idős, jó állapotú, nagy területű tölgyerdők igazi kuriózumnak számítanak a térségben. Nagyon szép, hangulatos élményt nyújtanak a benne sétálók számára. Hatalmas értéket képviselnek azért is, mert az utóbbi években tapasztalható egyre szárazabb időjárási viszonyok mellett egyre nehezebb a tölgyerdők telepítése.
Túránk egyik célállomása a hajdanán Magyarország legnagyobb fájaként ismert vetyeháti matuzsálem nyárfa volt, melynek maradványai a Maroshoz nagyon közel találhatók. A 2002 tavaszán kidőlt, óriási méretű, kb. 11 méter kerületű törzsből mára már csak erősen korhadó, porladó maradványok láthatók. Hatalmas méretei azonban még így is érzékelhetők. A vendégek rövid bemutatást kaptak a méretes nyárfa történetéről, természetvédelmi múltjáról. Megtekintettük a tőle néhány tíz méterre található, manapság is jó egészségi állapotban lévő, szintén hatalmas méretű, tekintélyes szürke nyarat, mely feltehetően a vetyeháti matuzsálem utódja, gyökérsarja.
Kiderült, hogy vendégeink közül többen még látták életében a matuzsálem nyárfát, és megosztották ezzel kapcsolatos élményeiket. Az itteni rövid pihenő után lesétáltunk a Maroshoz, amely ezt az egész tájat alakította és alakítja napjainkban is. A nyár óta kitartó alacsony vízállásnak köszönhetően hatalmas száraz homokpad terült el előttünk, melyre besétálva gyönyörű látvány tárult elénk. Gyakorlatilag a Maros medrének közepéről csodálhattuk az őszi színekben pompázó ártéri erdőt és a mostanra rendkívüli módon letisztult, zöldes színekben játszó folyóvizet. Ez jelentette a túra csúcspontját, majd innen - szintén az erdei utakon keresztül -, visszafelé vettük az irányt.
A KMNPI Makói Tájegységében idén ez volt az utolsó szakvezetéses túra, de jövőre természetesen ismét számos izgalmas kirándulásra várjuk a természetbarátokat. A túrákról honlapunkon rendszeresen hírt adunk.
