A kék galambok rendszeres téli vendégek a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén. Az ezredforduló óta nem láttunk olyan sok kék galambot itt, mint az idén.
A kék galamb a főként városokban élő parlagi galambhoz hasonló méretű madár, tollazata kékesszürke színű, nyakát csillogó, zöldes folt díszíti, szárnyán két kisebb fekete sáv húzódik. Ilyenkor télvíz idején kisebb-nagyobb csapatokba verődve keresi táplálékát. A csapatok éjszakázásra is összeverődnek egy-egy alkalmas pihenőhelyen, általában kisebb pusztai erdőfolton, legtöbbször akácosokban.
A faj Európa nagy részén megtalálható, de Nyugat-Ázsiában, valamint Afrika észak-nyugati területein is fészkel. Faodvakban költ, évente öt-hat alkalommal. Az odú mélyén a hevenyészett fészekben két tojást rak, melyből 16-17 nap után kelnek ki a fiókák. A többi galambféléhez hasonlóan utódaikat eleinte begytejjel etetik a szülők. Fő táplálékukat a különböző fűfélék magjai, valamint egyéb gyommagvak képezik. Az öreg, odvas fák meghagyásával elősegíthetjük a faj megtelepedését.
Hazánkban elsősorban a hegyvidéki bükkösökben fészkel, de kisebb számban előfordul domb- és síkvidéken is. A Kis-Sárréten alkalmi fészkelő, a 2000-es évek elején több alkalommal is költött néhány pár egy nemes nyárfaerdőben, fekete harkály vájta odúban. Rövidtávú vonuló, de az állomány egy része áttelel, főleg az Alföld déli részén. Az utóbbi évek enyhe teleinek is köszönhetően növekszik a telelőállomány. A Kis-Sárréten telelő példányok nagy része valószínűleg a közeli Erdélyi-szigethegységből érkezik.
A Kis-Sárréten az elmúlt években három telelőhelyet ismertünk a biharugrai és a mezőgyáni pusztákon, idén azonban újabb két éjszakázóhelyet találtunk, közel az országhatárhoz. Így az öt éjszakázóhelyen az elmúlt napokban összesen 750 példányt számoltunk. Az utóbbi két évtizedben ez a legmagasabb szám.
A kép illusztráció.
