Az idei évben a Maroson, hasonlóan hazánk többi folyójához, rendkívüli vízszintingadozásoknak és rekord alacsony vízállásnak lehettünk tanúi.
Ez a rekord alacsony vízállás azonban negatívumai mellett lehetőségeket is nyújtott az új megfigyelések számára. A Maros hordalékként jelentős mennyiségű homokot hordoz, mederalakítása még egy átlagos évben is jelentős, idén pedig kiemelkedő volt. Nagy kiterjedésű homokzátonyok alakultak ki, szigetek épültek, és változtak folyamatosan a vízállással együtt. Ezek a homokzátonyok nem csak a vízimadaraknak szolgáltak pihenő helyéül, de megfigyelhető volt rajta a természetes szukcesszió folyamata is.
Egy ilyen szigetcsúcs mellett épült hordalékkúp szegélyében, részben még éppen a fövenyen, részben már a vízben görgetve észlelt kollégánk öt darab végtagcsontot. A csontfelszínek rendkívül sötét színe alapján feltételezhető volt, hogy ősmaradványok kerültek elő a folyó medréből. A pontos koordináták felvétele mellett, a lelőhely bolygatása nélkül, leletmentés céljából, a maradványok beszállításra kerültek a szegedi Móra Ferenc Múzeumba. A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai, a legnagyobb csöves csonton található határozó bélyeg alapján megállapították, hogy a maradványok a mára kihalt őstulokhoz tartoznak.
Az őstulok körülbelül kétmillió évvel ezelőtt jelenhetett meg az indiai szubkontinensen, míg a mai Európa területét mintegy 270 000 évvel ezelőtt népesítette be. A pleisztocén korban együtt legelt a gyapjas mamutokkal, azonban túlélte a jégkorszakot, utolsó élő példánya 1627-ben pusztult el. Az őstulok a ma élő szarvasmarha őse, azonban külön fajnak tekinthető.
A lelet különlegességét az adja, hogy a térségből 1951 óta egyáltalán nem kerültek elő ősmaradványok, és az azt megelőző időkből is jellemzően csak olyan nagyobb csontleletek állnak rendelkezésre, melyek az idők során a fizikai behatásoknak méretüknél fogva jobban ellenálltak. A maradványok szárítása és katalogizálása után, remélhetőleg időszaki kiállítások keretében lehetőség nyílik majd a leletek bemutatására a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutató helyén, a Körösvölgyi Állaparkban.
Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy bár csábító lehet a kialakult homokzátonyokon sétálni, azonban veszélyeket hordoz magában. A folyó hirtelen és kiszámíthatatlanul mélyülhet, mely erős sodrással párosul. Javasoljuk, hogy a természet csodáit, a folyót tiszteletben tartva, inkább a partról szemlélje minden érdeklődő.
Abban az esetben, ha ősmaradványra bukkannánk a mindennapok során, fontos tudni, hogy a lelőhelyek bolygatását jogszabályok tiltják. Az adott leletről és környezetéről készítsünk néhány fényképet, rögzítsük a koordinátákat okos telefonunkkal és értesítsük a területileg illetékes múzeumot. A régészeti lelőhelyek őrzését az illetékes nemzeti park igazgatóságok a természetvédelmi őrszolgálat révén látják el.
