A Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületére már visszatértek, és elfoglalták revírjeiket a parlagi pityerek. A hímek magasra repülve hallatják nászéneküket.
A parlagi pityer klasszikusan száraz élőhelyet kedvelő madárfaj. Magyarországon a 450 m-es tengerszint feletti magasságig költ, azaz elsősorban az alföldi tájakon és a dombvidékeken. A Dél-Tiszántúlt különösen szívesen választja költőhelyül. A nagyon kopár, rövid füvű területeket kedveli, de az extenzíven használt szántóföldeken is jól érzi magát. Klasszikusan sztyeppi madár, összefüggő elterjedési területe Mongóliától Magyarországig terjed, tőlünk nyugatra már csak foltszerű állományai fordulnak elő.
Hosszú távú vonuló, első példányai már márciusban visszatérnek, de többségük áprilisban érkezik. A kardoskúti Fehér-tó térségében április elején figyeltük meg az első parlagi pityereket, a hónap közepén pedig már a revírfoglalást is megkezdték. A nászidőszakban a hímek a mezei pacsirtákhoz hasonlóan, magasra felrepülve énekelnek, majd a földre visszatérve elcsendesednek.
A Fehér-tó közvetlen környezetében általában 5-6 pár költ, de a tágabb térségben is gyakori. Tojásait május elején, a földön kialakított fészkébe rakja le. Tápláléka rovarokból áll, melyeket a rövidfüvű, legeltetett területeken talál meg a legkönnyebben. Állománya Európa északi területein csökken, de hazánkban stabil.
