Hazánk alföldi tájain, azon belül is a Körös-Maros Nemzeti Park területén rendszeresen telelnek nemcsak az itt költő, hanem az északabbról érkező ragadozó madarak is.
Vonzzák őket a táplálékban bővelkedő, nagy kiterjedésű sík területek.
A Kis-Sárréten a telelő ragadozó madarak közül a rétisasokkal elsősorban a halastavak és mocsarak környékén találkozhatunk, ahol fő téli zsákmányállataik, a különböző vízimadarak nagyobb számban elérhetőek. December elején mintegy húsz példányt számoltunk, de ez még növekedhet a későbbiekben. Parlagi sasból 6-8 példány rendszeresen előfordul, elsősorban pusztai környezetben. Gyakran megfigyelünk egy-két vándorsólymot is, leginkább a vizek közelében. Kerecsensólyom ugyan nem költ a közelben, de egy-egy példány felbukkant az elmúlt időszakban. A pusztáinkon most a leggyakoribb ragadozó madár az egerészölyv. Egy-egy rágcsálókban gazdag területen gyakran több példány is összeverődik. Közeli rokona, a gatyás ölyv ritkábban figyelhető meg. A vörös vércsék száma ilyenkor már lecsökken, de az egyre enyhébb teleknek köszönhetően több példány kitart egész télen is. Egy-egy pusztafoltban 4-5 kékes rétihéja is megfigyelhető, éjszakázni a zsombékos foltokat használják. A szerényebb számban itt telelő barna rétihéják a halastavak és mocsarak körül vadásznak és az ott lévő nádasokban éjszakáznak. Karvalyból az ilyenkor szokásosnál kevesebb kerül szem elé, ennek oka az lehet, hogy még nem érkezett meg a telelő énekesmadarak egy jelentős része. Kis sólyomból még csak egy példányt sikerült megfigyelni.
A Kígyósi-pusztán jelenleg nincsenek vízimadarak, ezért a telelő sasok is kevesen vannak. Rétisasból csupán 1-2 példány látható, a költőpárokon kívül kifejezett létszámnövekedés nincs. Kékes rétihéjákból mintegy 30 példány mozog a területen, ami egy jó közepes téli állománynak mondható. Gatyás ölyvből 2-3 példányt figyeltünk meg. A pusztában most az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madár, legalább két-három tucatnyi van. Az itteni költőállományhoz az északi országokból érkezők is csatlakoztak. Mivel sok a pocok a térségben, így táplálékot bőven találnak. Vörös vércséből kevés van. Mivel nincs vízimadár, így még vándorsólymot sem sikerült megfigyelnünk. Kis sólyom sem bukkant fel, aminek valószínű oka az, hogy még kevés az énekesmadár a pusztában.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon idén is szép számmal vannak rétisasok. Mivel az utóbbi években télen nem fagytak be a vízfelületek (Hortobágy-Berettyó folyó, Kenderesszigeti-halastavak) és hótakaró sem volt, ezért jó eséllyel hozzá tudtak jutni a táplálékul szolgáló vízimadarakhoz. A gatyás ölyvek is megjelentek, elsősorban a nyílt területeken, a földutak melletti facsoportokban tanyáznak. Errefelé most sok a pocok, így bőven találnak maguknak táplálékot. A barna rétihéják elhagyták a térséget, helyükre megérkeztek a kékes rétihéják. Esetenként vándorsólymot is megfigyelünk a térségben.
A Cserebökényi pusztákon a szokásosnál kevesebb telelő ragadozó madárral találkozhatunk. Néha teljesen üresnek tűnik a puszta, de ilyenkor is rábukkanhatunk egy-egy, a gyepben ülő, pihenő, vadászó, vagy a zsákmányát fogyasztó ragadozó madárra. A területet alaposan bejárva néhány egerészölyv, vörös vércse és egy-egy karvaly rendszeresen előfordul. Alkalmanként néhány rétisas, parlagi sas, és kerecsensólyom is szem elé kerül. A nálunk telelő kékes rétihéjákból egyidőben legfeljebb 4 példányt figyeltünk meg. Gatyás ölyvekből négy alkalommal láttunk egy-egy példányt és volt egy kis sólyom megfigyelésünk is.
A kardoskúti Fehér-tó térségében az északi vendégek közül kékes rétihéját, gatyás ölyvet és kis sólymot is láttunk. Kékes rétihéjából van a legtöbb, november végén egyidőben 7 példányt figyeltünk meg a tó körüli gyepeken a Lófogó-érnél és Barackoson. Október vége óta kitart egy gatyás ölyv, egy kis sólymot pedig október közepétől november végéig rendszeresen láttunk egy adott területen, de aztán eltűnt. Az itt költő ragadozó madarak közül egerészölyvből az eddig megfigyelt legtöbb példány 7 volt. Rétisasok is rendszeresen mozognak a tó körül, legutóbb, december 8-án két példányt láttunk. Megnőtt a parlagi sasok száma is, a vörös vércsék közül pedig 3-15 példány mozog a tó körüli területeken.
A Csanádi puszták térségében költő parlagi saspárok egész éven át viszonylag stabilan tartják a territóriumukat, így velük a költési időszak után, ősszel és télen is rendszeresen találkozunk. A folyók árteréhez és a kiterjedtebb erdőkhöz kötődő rétisasok ezzel ellentétben a Csanádi pusztáktól távol eső területeken fészkelnek, télidőben azonban mindig jellemző a megjelenésük a pusztákon, akár heteken keresztül egészen stabilan tartózkodnak egy adott területrészen. Idén november végén is megjelent egy öreg rétisas-pár. A Montág-pusztán vadásznak, éjszakázásra pedig rendszerint a puszta nyugati peremén elhelyezkedő facsoportot használják. Mindkét sasfajra jellemző, hogy a fiatal, még párba nem állt egyedek akár nagy távolságokra is kóborolnak, hosszabb-rövidebb időre állomásoznak egy-egy területen. Ilyen kóborló példányokkal egész évben találkozhatunk a Csanádi pusztákon is. A novemberi esők előtt még igen nagyszámú mezei pocok és egyéb kis rágcsáló volt a térségben, ezért nagyon sűrűn tartózkodtak a ragadozó madarak is a területen, több tucat egerészölyvet, pusztai ölyveket, vörös vércséket, kékes rétihéjákat lehetett megfigyelni. A kis rágcsálók számának megcsappanásával azonban mostanra a pusztai ölyvek jó része elhagyta a térséget, a vörös vércsék és egerészölyvek száma is lecsökkent, és kékes rétihéjából is kevesebbet lehet látni az ilyenkor megszokottnál.
