Nagy érdeklődés övezte azokat a szakvezetéses kirándulásokat, melyeket a „Téli túrák nemzeti parkjainkban” elnevezésű, országos programsorozat keretében szervezett a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság.
Január 25-én három helyszínen vártuk a természetbarátokat: a Kígyósi-pusztán, a Kis-Sárréten és a Maros-ártéren.
A Kígyósi-pusztára szép számmal érkeztek látogatók, összesen harmincan indultunk útnak, hogy bejárjuk a szabadkígyósi Nagyerdőt és a mellette elterülő pusztát. Eltértünk a tanösvény hagyományos útvonalától azért, hogy eljussunk arra a nevezetes helyszínre, ahol 1991-ben történt egy hiteles farkas-megfigyelés. Ez a kis kitérő jó apropó volt arra, hogy megcsodáljuk az erdő tavaszias, téli arcát. Közben számos énekesmadár-fajt sikerült megfigyelnünk: cinegéket, citromsármányokat, vörösbegyeket, fenyőrigókat. Megállapítottuk, hogy az elmúlt évek csapadékban szűkebb időszakai az erdőn is nyomot hagytak. Mivel a plusz 10 fok körüli hőmérséklet kedvez az erdőben élő, fokozottan védett puhatestűeknek, a dobozi pikkelyes csigáknak, ezért megpróbáltuk megkeresni őket, de sajnos nem jártunk sikerrel.
A rövid erdei kirándulás után a pusztát kialakító egykori Maros medrének bejárása következett. Láthattuk, hogy a folyó régi helyén már nagyobb, összefüggő vizes élőhelyek kezdtek kialakulni. A gyepek felett sasok köröztek, s láttunk egerészölyvet, vörös vércsét, valamint parlagi és rétisast is.
A Kis-Sárrétre tizennégy túrázó érkezett, akikkel a Biharugrai-halastavakhoz látogattunk el. Az időjárás a kora tavaszt idézte, ezt nemcsak a hőmérséklet, hanem a szokatlanul korán barkában pompázó fűzek is jelezték. A téli madárvendégek azonban még igen szép számmal jelen voltak. A túra hossza mintegy hat kilométer volt, s mindvégig a tavak közötti töltésen sétáltunk, majd egy betekintőből is megcsodálhattuk a jelentős madársereget. A legszebb látványosságot a bennünket végig elkísérő vadlúd-tömegek jelentették. Időnként ezres csapatokban húztak be a tavakra inni és pihenni. A ludak többsége az északi tundrákról idelátogató nagy lilik volt, de szép számmal akadtak nyári ludak is. Megfigyelhettük a vörösnyakú lúd két példányát, amely kétségtelenül a világ egyik legszebb vadlúdfaja.
A récék is szép számmal mutatkoztak, többségében tőkés, csörgő és kanalas récék. Ragadozó madarakból sem volt hiány, rétisasból 7-8 példányt, parlagi sasból egy példányt vehettek szemügyre a vendégek. Nem kis meglepetésünkre a nálunk telelő fekete sas is felbukkant. A töltéseken gímszarvasok és vidrák nyomait figyelhettük meg. A jó hangulatú túra végén azzal búcsúztunk, hogy ide mielőbb érdemes lesz visszatérni egy hasonló kirándulásra.
A Maros-ártéren megtartott túránkra húsz vendég érkezett, köztük több gyermek is. Először a bökényi Maros-ártéren tettünk egy rövid sétát, melynek során vendégeink képet kaphattak az ártéren folyó természetvédelmi munkáról. Megtekintettük a Bekai-halmot, amely a térség egyik legnagyobb kulturális és természetvédelmi értéke. Kisétáltunk a Maros-partra, ahol egy jó kilátást nyújtó pontról megcsodálhattuk az alacsony vízállás következtében szárazon lévő homokzátonyokat, szigeteket, és a folyón állomásozó népes récecsapatokat. Ezután az egyik jó állapotú, parti erdősávban sétáltunk és egy-két aktuális természeti szépséget, éppen termő gombákat, illetve hódok rágásnyomait figyelhettük meg.
A túra utolsó állomása és legszínesebb pontja egy madárgyűrűzési bemutató volt, melyet az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád-Csanád Megyei Helyi Csoportjának képviselői tartottak. Több énekesmadár-faj is a hálóba került: kék cinkék, széncinkék, házi és mezei verebek, valamint egy nagy fakopáncs. Utóbbi igen ritkán kerül hálóba, ezért nagy sikert aratott. A gyerekek és a felnőttek is megcsodálták, majd a gyűrűzés után szabadon engedhették a madarakat.
