Népszerűnek bizonyultak azok a programok, melyeket a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szervezett a szeptember 13-19. között zajló Magyar Nemzeti Parkok Hete országos rendezvénysorozat keretében.
A legtöbben a kardoskúti Fehér-tóhoz látogattak el, de sokan jártak például a Kis-Sárréten is.
Szeptember 13-án a Kígyósi-pusztára, a virágzó őszirózsák megtekintésére invitáltuk a résztvevőket. Utunk a Kígyósi tanösvényen vezetett a lilába öltözött mezőkhöz, ahol a sóvirág már éppen elvirágzott, az aranyfürt és a réti őszirózsa azonban teljes pompájában díszlett. A szabadkígyósi Nagyerdőben megfigyelhettük a természet őszbe fordulását: a kökény, a galagonya és a vadrózsa termései már szépen színezik az erdőszegélyeket, a vadkörték levélzete pedig lassan aranyló színűre vált.
Kardoskúton több programot is szerveztünk. Szeptember 16-án az őshonos magyar háziállatokat mutattuk be az érdeklődőknek. Túránk a Lófogó-éri kilátótól indult, ahol az Orosházáról, Békéscsabáról és Kardoskútról érkezett vendégek (összesen 25-en) először egy rövid ismertetőt hallhattak a kardoskúti puszta életéről és a régi magyar háziállatfajták eredetéről. Szó esett arról is, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság miért tartja ezeket a jószágokat. Ezután megtekintettük a racka- és cigája juhnyájakat, melyeknek terelésében egy őshonos magyar pásztorkutya, a mudi is segített. Láttuk a szürke szarvasmarha bikagulyát, s mivel a tehenek éppen háremben vannak, így a látogatók betekintést nyerhettek a háremeztetésbe is.
Szeptember 17-én kerékpárral barangoltuk be a kardoskúti pusztát. Utunk során vendégeink megismerhették a terület természeti és kultúrtörténeti értékeit. Elhaladtunk a csajági gulyaállás mellett is, ahol szintén az egyik szürkemarha gulya legelészett.
A Magyar Nemzeti Parkok Hetében az előre bejelentkezett csoportok ingyenesen látogathatták a Kardoskúti Madárvonulás Múzeumát. Pénteken Orosházáról egy óvodai csoport érkezett hozzánk, kísérőikkel együtt összesen 25-en voltak. Szombaton a múzeum egész nap nyitva tartott, ekkor 63-an látogattak el ide és tekintették meg az interaktív elemekkel fűszerezett kiállítást. Elhangzott egy előadás is a madárvonulásról, azon belül a Fehér-tó madárvonulási jellegzetességeiről. Szó esett például arról, mire van szükségük az adott fajoknak ahhoz, hogy sikeresen teljesítsék a hosszú vonulási távokat.
Az előadás után a Lófogó-értől túrára indultunk. A Fehér-tó partján álló kilátóhoz érve kollégáink előadást tartottak a tó kialakulásáról, történetéről, a madárvonulásról, továbbá az itt előforduló ragadozó madarakról. A kilátóból spektívvel is körbeszemléltük a tájat. Ezután bementünk a Fehér-tó kiszáradt medrébe, ahol láthattuk azokat a növényeket, amelyek kifejezetten a tó kora őszi állapotában jelennek meg. Megfigyeltük a meder változatos felszíni adottságait is. Visszaúton megálltunk egy gémeskútnál, s itt tartottunk egy kis ismertetőt a Vásárhelyi-pusztán hajdan oly gyakori gémeskutak történetéről, szerepéről. A medertúrán 61 érdeklődő vett részt.
Kis-Sárréten szeptember 18-án egy különleges túrát szerveztünk, melynek keretében vendégeink a szarvasbőgést hallgathatták meg. Erre a programra összesen 36-an érkeztek Biharugrára. A napsütéses, de kissé szeles, nyárvégi időben a Simotai-pusztán átsétálva közelítettük meg az ismert bőgőhelyeket, közben meg-megállva ismerkedtünk a Simotai-mocsár élővilágával és a természetes mocsarak élőhelykezelésével. Népes nyári lúd csapatok, bíbicek, nagy kócsagok tanyáztak a pusztán.
A kiszáradt mocsáron átkelve a sziki tavak partjára érkeztünk és itt kezdtük meg, teljes csöndben a bőgőhelyek megközelítését. Már menet közben lehetett hallani egy-egy morgást, hördülést az öreg bikák jellegzetes hangján. Hosszabb időre az úgynevezett Sziki-tanyánál álltunk meg, ahol a környező nádasok, füzesek, kisebb-nagyobb erdőfoltok kiváló élőhelyei a gímszarvasnak és sok egyéb állatfajnak.
Sötétedés előtt szürke gémek érkeztek éjszakai szállóhelyükre, sztyeppi sirályok húztak a halastavakra, és egy kanalasgém csapatot is sikerült megfigyelni. A szél ugyan nem kedvezett, de szerencsénkre a távolabbi bőgések mellett közvetlen közelünkben is megszólalt egy bika és több percen keresztül hallatta hangját. Így mindenki megtapasztalhatta a szarvasbőgés csodálatos hangulatát. Az úgynevezett Sziki-hídnál vártuk meg a teljes besötétedést, majd a pusztán átvágva tértünk vissza kiindulási pontunkra.
