A Körös-Maros Nemzeti Park területén többfelé a tavasz jellegzetes hangjai közé tartozik a sordély éneke. Legnagyobb testű (a verébnél zömökebb megjelenésű) hazai sármányfélénk főként a mezőgazdasági jellegű területeken látható, hallható.
Éneke inkább érdes csiripelésnek hangzik, melyet elsősorban egy kiugró helyről, bokor tetejéről, valamilyen oszlopról, karóról, esetleg egy erősebb növényi kóróról hallat.
A madár fő jellegzetessége, hogy a szakemberek úgynevezett indikátorfajként tartják számon. Az indikátorfajoknak különleges környezeti, ökológiai igényeik vannak, ezért állományaik nagysága jól tükrözi az adott területen bekövetkezett kedvező, vagy kedvezőtlen változásokat. Az indikátorfaj másik fontos ismérve, hogy jól felismerhető, könnyen határozható, más fajjal össze nem téveszthető a külleme, így a laikus szemlélő is jó eséllyel felismerheti. Állományaik nagysága tehát könnyebben becsülhető, számolható.
A sordély élőhelyigénye alapján elsősorban az extenzív, külterjesen művelt mezőgazdasági területekhez köthető, ahol változatos élőhelyszerkezet, szántók, gyepek, cserjések, gazos foltok egyaránt megtalálhatók. Ezeken a helyeken minimális a vegyszer- és műtrágya-felhasználás, aminek köszönhetően gazdag táplálékkínálat áll a sordélyok rendelkezésére. Magyarországon is elsősorban azokon a sík és alacsony dombvidéki területeken találjuk, ahol a felsorolt ismérvek jellemzőek.
Évente kétszer költ, három-hat tojást rak. Fészkét a talajhoz közel, bokrok aljába, vagy sűrű növényzetre rakja. Fiókanevelés idején elsősorban rovarevő, de ezt az időszakot kivéve táplálékát különféle magvak, főleg gyommagvak képezik. Csak kemény teleken húzódik le a délebbi tájakra, így az utóbbi évek enyhe telein kisebb csapatokba verődve télen is találkozhattunk vele.
Az utóbbi évek agrár-környezetvédelmi intézkedései, pályázati lehetőségei sok más madárfaj mellett a sordély életfeltételeit is hosszabb távon biztosítják.
