Június 19-én szakvezetéses túrára vártuk a természetbarátokat a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének legészakibb védett területére, a Kopáncsi-pusztára. Célunk az volt, hogy bepillantást nyerjünk a szalakóták és a kék vércsék életébe.
Június 19-én szakvezetéses túrára vártuk a természetbarátokat a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének legészakibb védett területére, a Kopáncsi-pusztára. Célunk az volt, hogy bepillantást nyerjünk a szalakóták és a kék vércsék életébe.
Ahogy az immár hagyományossá vált túra alkalmával szinte minden évben, úgy az idén is rekkenő nyári hőség volt ezen a napon. Megtapasztalhattuk, hogy a 30 Celsius-fok feletti hőmérséklet és a ragyogó napsütés az árnyékmentes pusztán bizony alaposan próbára teszi az embert éppúgy, mint a természetet.
Lelkes kis csapatunkat azonban ez sem riasztotta vissza, érkeztek vendégek Szegedről, Marosleléről és Apátfalváról is. A résztvevők először tájékoztatást kaptak a Csanádi puszták tájtörténetéről, a védett területek természeti értékeiről, az itt végzett természetvédelmi tevékenység mikéntjéről és jelentőségéről. A hagyományos, legeltetéses természetvédelmi kezelésre élő példát is láthattunk, mivel nemzeti park igazgatóságunk egyik szürkemarha gulyája jelenleg is Kopáncsi-pusztán járja a gyepeket. Távcsöveink segítségével megcsodálhattuk a régmúlt időket idéző látványt, ahogyan a szürkemarhák vonuló gulyája kavarta a port a délibábos pusztán. A gulya mellett a gyepeken vadászó nagy kócsagokat is láttunk.
A túra két célfaja, a kék vércse és szalakóta is távcsöveink elé került. A vendégek megtudhatták, miként zajlik a kék vércsék és szalakóták védelme, miért kulcsfontosságú számukra a mesterséges költőhelyek biztosítása. Szó esett arról is, hogy a hajdani tanyavilág emlékéül megmaradt kis pusztai facsoportok kis fészkelő-, illetve költőszigetekként játszanak szerepet. Számos madárfaj ugyanis csak ezeken a hajdani tanyaudvarokon találja meg a szaporodáshoz alkalmas feltételeket, mivel egyéb fás élőhely egyre kevésbé található a pusztai tájban.
Azt is megfigyeltük, hogy ahogyan egyre több a kiszáradó, korhadó fa ezekben a facsoportokban, úgy egyre több olyan természetes üreg, odú van bennük, amely költőhelyül szolgálhat a szalakóták számára. Egy odvasodó akácfában lévő természetes odúban például négytojásos fészekaljat találtunk. Megnéztünk egy mesterséges fészekodút is, amelyben három szalakótafióka nevelkedik. A vércsék esetében is láthatták a résztvevők, hogy milyen speciális, költőládákat helyezünk ki számukra. Láttunk példát szarkafészekben költő vércsékre is, az alacsonyan épült fészekben négy vörösesbarna vércsetojás lapult.
A viszonylag rövid séta során sok érdekességet láttunk, kellemesen elfáradtunk, s a visszajelzések alapján vendégeink pozitív élményekkel gazdagodtak.
