Végéhez közeledik a nyár, magjaikat szórják a Körös-Maros Nemzeti Park területein , így a Csanádi puszták részterületén is a honos növények. Terjedésükről a szél is gondoskodik, olykor egészen messzire repítve az érett magvakat.
Mint minden természetes életközösség, így a Csanádi puszták élőhelyei is más-más képet mutatnak a különböző évszakokban. Az időjárás változásával együtt, dinamikusan változik a puszta növény- és állatvilágának helyzete is.
Az idei év egy hosszan elhúzódó, csapadékos, igazán ideális tavaszt hozott a térségben. Ennek köszönhetően a pusztai vegetációt alkotó növények jó része igen nagyméretűre tudott növekedni. A védett növényeink virágzása is hosszabb ideig tartott, igazi virágpompába borult a táj, szépen megfigyelhető volt, hogyan követik egymást a virágzási sorrendben a növények.
A puszta életéhez hozzátartozik a nyári szárazság, melyhez a növények is alkalmazkodtak. Ekkorra a növények többségének föld feletti részei elszáradnak, a sárga és barna szín lesz az uralkodó a tájban, „kisül” a puszta. Nyár közepére a legtöbb pusztai növény már elvirágzik, magot érlel, és a nyári szél repíti magvaikat, biztosítva ezzel fennmaradásukat. Sok faj földalatti raktározó képletekkel is rendelkezik, így hiába látjuk most csupán száraz kóróikat, ez csak tetszhalott állapot. Az őszi vagy a következő évi tavaszi esők hatására ezekből a földalatti szerveikből újrasarjadnak.
Az elmúlt két évben tapasztalható rendkívüli szárazság különös, pozitív hatásaként tapasztalható, hogy egyes értékes löszpusztai élőhelyeken a záródott pázsitfű állományok kiritkultak, szabad felületek keletkeztek, teret adva ezáltal a ritkább kétszikű lösznövényeknek is. Ilyen például a gumós macskahere, a közönséges borkóró, töviskés imola vagy a zsálya fajok, melyeknek magjai a nyílt talajfelszínen ki tudnak majd csírázni.
Lead fotó: Macskahere Készítette: Sallainé Kapocsi Judit
