Március 28-án megjelentek az első, visszatérő füsti fecskék a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Makói Tájegységén. A Maros-ártér vonzáskörzetében található Apátfalván egyszerre nyolc példányt is megfigyeltünk.
A füsti fecske az egyik legismertebb és a magyar néplélekhez igen közel álló madárfaj. Köszönhető ez annak is, hogy fészkelése emberi jelenléthez, épületekhez kötött. Eredetileg ugyan barlangokban, meredek sziklafalakon fészkelt, azonban az idők során teljesen átszokott az emberi környezetre, és manapság már 100 %-ban épületeken találkozhatunk füsti fecskefészekkel.
Vonuló madár, mely apró mérete ellenére egészen Dél-Afrikáig repül, hogy ott töltse a telet. Ezt a madárgyűrűzési adatokból tudjuk. Régebben számos teória született arra, vajon hova tűnnek ezek a madarak a téli időszakban. Ókori feljegyzésekből ismert, hogy akkoriban azt hitték, a tavak fenekén, az iszapba ássák el magukat, vagy éppen a trágyadomb belsejében töltik a telet. Ezek az elméletek csupán azon megfigyeléseken alapultak, hogy általában a trágyadombok környékén lehetett látni a fecskéket, mivel ott sok volt a rovar, ősszel pedig a nádasokban gyülekeztek, ott látták őket utoljára.
Ma már az ornitológiai kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a füsti fecskék rendkívül nagy távolságra repülnek el, fizikai erejüket használva. Nemcsak a szakemberek, hanem az átlagemberek számára is nagy öröm, amikor tavasszal először megpillantják ezeket a kedves madarakat. Akiknél fészkelnek is a fecskék, azok mindig reménykedve várják vissza az ott költő fecskepárt.
Idén tavasszal március 28-án észleltük az első füsti fecskéket. A Maros-ártér vonzáskörzetében fekvő Apátfalván egyből nyolc példány került szem elé, amint egy villanyvezetéken ülve pihentek. Március 28. átlagos időpontnak mondható, minden évben ekkortájt térnek vissza az első fecskék.
Ősszel jellemzően több százas, esetenként több ezres csapatokban kezdik meg a vonulást, tavasszal viszont már párban, vagy kisebb csoportokban térnek vissza fészkelőhelyeikre. Az esős időjárás nem kedvez nekik, ilyenkor nehezebben jutnak táplálékhoz.
