A nyár folyamán számos lepke- és pillangófajjal találkozhatunk a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Kígyósi tanösvényen. Már csak ezért is érdemes egy sétát tenni a fák hűsítő árnyékában.
Ahhoz, hogy az ember lepkékkel, pillangókkal találkozzon, általában arra van szükség, hogy látványos, illatos, nektártermő virágok is legyenek a helyszínen. A kifejlett lepkék túlnyomó többsége ugyanis ezeken táplálkozik. Ráadásul jellemző, hogy egy-egy lepkefajnak különleges igényei vannak a tekintetben, hogy milyen növényen fejlődik a hernyója. A szabadkígyósi Nagyerdő tanösvénye ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, ugyanis itt igen sok lepkefaj számára mindkét adottság jelen van. Jó példa erre a farkasalmalepke, amelynek hernyója a farkasalma nevű növényen táplálkozik, a kifejlett lepke viszont felkeresi más fajok virágait is.
A tanösvény melletti gyepes szakaszokon tömegesen jelennek meg az aszat- és bogáncsfajok, melyek virágzása még július végén is tart és meglehetősen nagy lepkeseregletet gyűjt össze. Elsősorban a tarkalepkék vannak jelen, közülük is a zöldes gyöngyházlepkék pompáznak a legszebben. Találkozhatunk még nappali pávaszemmel és atalantalepkével is.
Magyarországon négy pillangófaj él, közülük három, a farkasalmalepke, a kardoslepke és a fecskefarkú lepke is megtalálható a Kígyósi-pusztán. A negyedik pillangófaj, a kis apollólepke Kígyóson nem él, de a Körös-közi erdőkben több helyen is előfordul.
Ahogy az aszat- és bogáncsfajok látványos virágzása a nyár végén befejeződik, a tanösvény nyíltabb területein és a pusztán megjelenik a magyar sóvirág. Ez a növény a lepkék közül leginkább a boglárkafajokat vonzza. Később, amikor majd az őszirózsák is pompáznak, megjelennek az őszi lepkefajok.
Érdekesség, hogy július közepén még a halálfejes lepke hernyójára is rábukkantunk, amely egy ritka vándorfaj a területen.
Nappali pávaszem
