A márciusi esők hatására életre kelt a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Maros-ártér erdős területeinek avarszintje. A csillagvirágok után mostanra az árvacsalán és a salátaboglárka is kibontotta szirmait, s megjelentek az avarban a gombák is.
A Dél-Alföld klimatikus viszonyai mellett az erdőt tekinthetjük a zárótársulásnak, amely olyan természetes életközösség, ahol az élőlények bonyolult és szoros kapcsolatban élnek, számos kölcsönhatás megfigyelhető közöttük. A Maros-ártérben a lombhullató fák kora tavasszal még csak rügyeznek, így ilyenkor sokkal több fény jut az erdő avarszintjére, mint később, a lombfakadás után. Az avarszintben élő apró termetű, lágyszárú növények már kora tavasszal előbújnak. Szárat, levelet fejlesztenek, virágoznak és termést is érlelnek, mire a fák levelet bontanának és ezzel eltakarnák az apró növények számára életet jelentő fényt.
Az egyik ilyen kora tavaszi, avarszintben élő, védett virágunk a ligeti csillagvirág, melynek szerencsére sűrű állományai élnek a Maros menti erdőkben. Ez a növény tápanyagokat raktároz a hagymájában és abból képes igen gyorsan fejleszteni föld feletti részeit. Idén március legelején már megjelentek a csillagvirágok tőlevelei és az akkor még száraz körülmények következtében igen hamar, két hét alatt teljesen el is virágoztak a tövek. A március közepén érkező jelentősebb esők aztán életre keltették az avarszintet, addigra viszont a csillagvirágok már elnyíltak.
Az esős időjárás hatására mostanra teljes pompájában láthatjuk az erdő aljnövényzetét. Az árvacsalánok egészen magas szárat fejlesztettek és nagyon sűrű állománnyal vannak jelen, élénk ciklámenszínű virágaik szőnyegként borítják az erdő alját. Melléjük társulnak a salátaboglárkák citromsárga virágai.
A növények mellett a gombák is szép számban előbújtak. A szinte mesébe illő külsejű kucsmagombákkal sokfelé találkozhatunk a nyárfaerdők alján. Bár ezek a gombák színükben és kalapjuk megjelenésében igen jól utánozzák a száraz faleveleket, most a bőséges nedvesség hatására nagyon magas tönköt tudtak növeszteni, így jóval könnyebb őket észrevenni. Igazán látványos megjelenéssel bírnak a piros csészegombák, melyek szintén az avarszint lakói. Vannak köztük apró, körömnyi méretűek, de óriások is, melyeknek átmérője eléri a 10 cm-t. Kerek, korong alakúak, szélük felfelé pöndörödik, lapos csészére emlékeztető termőtestük van. Első ránézésre szinte nem is a természetbe illő, nagyon élénk, rikító piros színük van. Nem gyakoriak, de ha valahol észreveszünk egy-egy példányt, akkor ott rendszerint kis területen felfedezhetünk több kis piros csészét is.
Mostanra az erdők szélében a kökények is virágba borultak és a fák is kezdenek rügyezni. Igazi tavaszi pompájukban csodálhatjuk meg tehát a Maros menti erdőket, ezért mindenképpen érdemes ellátogatni ide. Akár a Bökényi tanösvényt végigjárva is találkozhatunk a fent említett természeti látványosságokkal.
