A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén fekvő Biharugrai-halastavak egész évben sok látnivalóval kecsegtetnek. Így van ez most, a tél utolsó hónapjában is.
Az eddig is szép számmal itt telelő vízimadarakhoz a délebbi tájakról visszatérő madarak egy része is csatlakozott már, így a fajok száma és a madarak mennyisége is megnövekedett. Február közepén, az idei tél eddigi leghidegebb időszakában befagytak a környező kisebb, sekélyebb mocsarak és egyéb állóvizek, így a madarak még nagyobb tömegben koncentrálódtak a halastavakon.
A legnépesebb tábort a vadludak alkotják, számuk megközelíti a 30 ezret. Zömük nagy lilik, de sok a nyári lúd és van néhány vörösnyakú lúd is a csapatokban. A récék száma is némileg növekedett az elmúlt napokban, számuk meghaladta a tízezer példányt. Csapataik nagyobb hányadát a tőkés récék teszik ki, de előfordulnak kanalas, csörgő, fütyülő, kendermagos, nyílfarkú, kontyos és kercerécék, valamint barátrécék és kis bukók is. A récék gácsérjai ilyenkor már teljesen kiszínesedve várják a nászidőszakot, sőt a kercerécék hímjei már javában udvarolnak: ütemesen hátracsapkodják a fejüket és berregő hangot kiadva körbeúszkálják párjukat.
A telelő rétisasok között már csak fiatalabb példányokra bukkanunk ugyanis, korán költő fajról lévén szó, az öregebb madarak úton vannak északi hazájuk felé, a kis-sárréti párok pedig már tojásaikat melengetik. Költési időben őket követik a nyári ludak, amelyek már párban állva a fészkelőhelyeiken szorgoskodnak, a hónap végére pedig a legtöbb párnál teljes lesz a fészekalj.
A ritkább fajok között említhetjük az áttelelő fekete sast, a vándorsólymot és a szintén kitartó bütykös ásóludakat, valamint a napokban felbukkant vendégünket, egy északi búvárt. A tavak fölött átrepülő bíbiccsapat jelzi számunkra a megváltoztathatatlan tényt, hogy hamarosan itt a régóta várt tavasz.
