Magyarországon mintegy tucatnyi bagolyfaj fordul elő. A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva, kis szerencsével, több fajjal is találkozhatunk, sőt télen a lakott településeken is gyakran szemünk elé kerülhetnek.
A baglyok nagy része állandó, egyedül a füleskuvik vonuló faj. Télen jellemző, hogy bizonyos bagolyfajok csoportosan telelnek, mert így védettebbek a ragadozóktól.
A lakott területekre a baglyok elsősorban a kedvező mikroklíma miatt húzódnak be. Az erdei fülesbagoly az a faj, melynek csoportos telelése leginkább jellemző a városokban, falvakban. Elsősorban örökzöldeken szeretnek telelni, mert azok felfogják a szelet, de előfordul, hogy fűzfákon, nyírfákon is megtelepednek. Magyarországon Túrkevét (és a szomszédos Kisújszállást) tartják a „baglyok fővárosának”, mert a két településen egyes években akár az ezer példányt is meghaladja a telelő erdei fülesbaglyok száma.
A téli időszakban kuvikkal, gyöngybagollyal és macskabagollyal is gyakran találkozhatunk a lakott területeken. Mindhárom faj egyedei magányosan, vagy párban telelnek. A kuvikok nemcsak télen, hanem nyáron is az emberek közelében, leginkább kertvárosi környezetben élnek. Jelenlétükről a köpetek is árulkodnak. A városokat, falvakat látva megfigyelhetjük, ahogyan a téli napsütésben egy ház kéményén, tetőgerincén napoznak, pihennek.
A gyöngybaglyok és a macskabaglyok sokkal rejtőzködőbbek, ritkán kerülnek szem elé. Ha kifejezetten enyhe az idő, akkor előmerészkednek, de akkor is óvatosak, egy apró padlásablakban, vagy a kémények boltíve mellett húzódnak meg. Kedvelik a magtárakat, majorságokat, tanyákat, templomtornyokat, kápolnákat, egyházi építményeket. Míg a gyöngybagoly-állomány majdnem 100 százaléka emberi létesítményekben él, addig a macskabaglyok 90 százaléka a természetet választja otthonául.
Bár az igazán kemény tél még nem köszöntött be, a Körös-Maros Nemzeti Park tájain élő és az itt telelő erdei fülesbaglyok egy része már behúzódott a városokba. Szentes belvárosában például csaknem száz erdei fülesbagoly tölti a nappali órákat. Elsősorban örökzöld fákon, fenyőkön és borókákon pihennek, de előfordul, hogy nyírfákat, platánokat választanak. Számuk a keményebb hideg beálltával minden bizonnyal növekszik majd, a korábbi években a kétszázas egyedszámot is elérte.
Dévaványán is minden évben jellemző az erdei fülesbaglyok csoportos telelése. Itt szintén az örökzöldekkel beültetett parkokban fordulnak elő a legnagyobb számban, de vannak a református parókia udvarán is. Éjszakánként gyöngybaglyokat is láthatunk vadászni a sárréti városban. Sőt, egy harmadik bagolyfajjal, a kuvikkal is rendszeresen találkozhatunk nemcsak a település szélén, hanem a központi utcákban is.
A nagyon csapadékos teleken előfordul, hogy nemcsak az erdei, hanem a réti fülesbaglyok is behúzódnak a lakott területekre. E faj egyedei általában az emberi településektől távol, zsombékos területeken telelnek. Ha azonban a pusztai zsombékosokat elönti a víz, akkor a réti fülesbaglyok is megjelennek a városokban, akár csapatostul is. Dévaványán idén még csupán egyetlen példányt fedeztünk fel, amely a városközpontban nappalozott, erdei fülesbaglyok közé vegyülve.
