A Körös-Maros Nemzeti Park téli pusztáit járva jó eséllyel találkozhatunk zsákmányra vadászó parlagi és rétisasokkal. Ebben az időszakban az északabbi tájakról érkező példányok is feltűnnek errefelé.
Magyarországon a parlagi és a rétisas is fészkelő madárfaj, mindkettő fokozottan védett. Bár a ragadozó madarak között is előfordulnak vonuló fajok, ez a kettő nem tartozik közéjük. Mivel azonban a téli időszakban nem köti őket helyhez a fiókanevelés, ezért ilyenkor ők is nagyobb területeket járnak be, akár országhatárokon is átrepülnek. A táplálék is kevesebb télen, így ez is nagyobb területek bejárására ösztönzi őket.
Mindkét fajra jellemző, hogy mivel a Kárpát-medence környékén az utóbbi években már általában nincs hosszú ideig hótakaró, ezért az itteni madarak nem távolodnak el nagyon messzire, akár több száz kilométerre. Az északabbra költő rétisasok, főleg a fiatal és az ivarérettséget még el nem érő példányaik, esetenként délebbre húzódnak, egészen a Kárpát-medence vonaláig. Ez nem a klasszikus értelemben vett téli vándorlás, hanem minden madár egyénileg dönti el, hogy hol talál magának megfelelő vadászterületet.
Mindkét faj szívesen fogyaszt dögöt. A rétisasok folyók mentén, halastavakon gyakran kutatnak haltetemek után. Az elhullott kisebb-nagyobb emlősök tetemein mindkét faj egyedei megfigyelhetők táplálkozás közben.
A rétisasok hamarabb elkezdik a fészküket tatarozni, korábban kezdenek költésbe, ezért ők január közepére már nagyjából visszatérnek fészkelő- területükre. Ezzel szemben a parlagi sasok február végéig, március elejéig ráérnek kóborolni, ők február végén kezdik el a fészkelőhely-választást és a fészkük tatarozását, esetleg új fészek építését.
