A téli időszakban is érdemes egy kiadós sétát tenni a Körös-Maros Nemzeti Park tájain kanyargó Fekete-Körösnél. A töltéseken, hullámtereken gazdag madárvilágban gyönyörködhetünk, s kis szerencsével akár hermelinnel is találkozhatunk.
A Fekete-Körös hazánk egyik legkevésbé szabályozott folyója. A Bihar-hegységben ered, teljes hossza 168 km, melyből 20,5 km folyik az országhatáron belül. A Fekete-Körös egy közel 5 km-es szakaszán határfolyó is. Antnál lépi át a román-magyar határt, majd Sarkadot elhagyva Szanazugnál egyesül a Fehér-Körössel és innen Kettős-Körös néven folytatják útjukat. Az átlagosan 20-30 méteres mederszélessége mellett néhol nagyobb folyókat megszégyenítő mélységekkel is rendelkezik, főleg az alsó szakaszon, ahol 8 méter mély részek is találhatók.
A keskeny hullámtér több helyen kiszélesedik, ezeken a részeken több puhafás liget is található, melyekben gazdag a madárvilág. A folyót kisebb megszakítással előbb a bal, majd a jobb partot követve értékes keményfás ligeterdők övezik.
A Fekete-Körös ilyenkor, télvíz idején mutatja meg igazán hangulatos arcát, amikor véget ér a duzzasztási szezon, és a víz zabolátlanul szalad a szűk kanyarokban. A halban gazdag folyó ilyenkor a telelő madaraknak is otthonául szolgál, különösen az állóvizek befagyása után rendszeresen látunk itt kisebb-nagyobb csapatokban áttelelő récéket (főként tőkés és csörgő récéket). A zátonyokon nagy kócsagok és szürke gémek kémlelnek zsákmány után, amely ilyenkor legtöbbször apró halakból áll. Egyik legszínesebb madarunk, a jégmadár szintén kisebb halakra vadászik. A mélyebb részeken kárókatonák is szerencsét próbálnak.
A part menti ligetekben és bokrosokban sokféle énekesmadár kutat táplálék után: kék és széncinegék, őszapók, erdei pintyek, citromsármányok, süvöltők. A holtág melletti odvas fákon harkályok kopogtatnak lárvák után. Az itt költő hollókhoz télen az Erdélyi-szigethegységből nagyobb számban is csatlakoznak fajtársaik. Korrogó hangjuk különös hangulatot kölcsönöz a téli nyugalomra vonult tájnak. A partszéleken, homokpadokon, ha szerencsénk van, vidranyomokra is rábukkanhatunk, de előfordul a szintén vizes élőhelyeket kedvelő hermelin is. A gátakon viszonylag gyakran láthatunk rágcsálókra vadászó menyéteket.